Irodalmi Szemle, 1962
1962/3 - Veres János: Fényesedj élet (vers)
3. Fényesed], élet! ölelj magadba jó harc, szerelem, hadd nevessek a társaimmal, húsomon nekem is bőr van, haj a fejemen; fordulj, égbolt! nevetni szeretnék! a lét olyan rövid, hajam még barna, holdas a körmöm, az átkok csak elmém kötik, onnan árad szöveteim közé a méreg, akár a fagy, egy-egy vak érzés, riasztó rossz hír sejtjeim közé jégkását hordó konok búvópatak, — tearózsa, fuksziás kendő, begónia rózsaszín szőrű levél-nyele, J/'JÚľlOS ô, éjek, csillag-csoportok, tűzkeblű leányok jázmin-tekintete, ugye, vártok még, ugye, kellek még, ugye, ne menjek el? akarjátok, hogy felszabaduljak! hogy legyen még e bolygón számomra hely! 4. Egyedül vagyok, mellettem ring, örül, nyár felé int az ág, másik felemen csont-szagú síri világ, — szelek zenéjét izmomba kérem, utánad szólok, feléd kapok, lélegzem még, várhattok jó nyár, víz, rét, forró ég, forró karok! nem rághat ronggyá ostoba kín, mint vén fát a szú, ne menj el, ne menj el, maradj mellettem, jégvirág- homlokú, nád-derekú! 283
