Irodalmi Szemle, 1962
1962/3 - Szabó Béla: Ebek lázadása (Regényrészlet)
ságos, sorsdöntő hetekben Tip kénytelen volt szemfényvesztéssel élni, egy szélhámos fegyvereivel, magatartásával dolgozni, ha ügyét sikerre akarta vinni. Tip e magatartására nem keresett mentséget, tudta, hogy ügye sikere esetén korszakalkotó változásokat idéz elő a kutyatársadalomban. E cél érdekében pedig minden eszközhöz folyamodhat. Senki soha nem tehet majd neki szemrehányást, mert soha senki nem fogja megtudni keservesen szorongatott helyzetét, amely forrása és fészke lett lázadó, felforgató gondolatainak. A hívek eleinte természetesen a város alsóbb rétegéből csoportosultak körülötte. E kutyák, akik eddig sosem mertek mutatkozni az előkelő kávéház előtt, most nyíltan ott ténferegtek és lesték Tip megjelenését. Természetesen még nem tartottak ott, hogy átlépjék a kávéház küszöbét, de maga az a tény, hogy fényes nappal ott mertek mutatkozni, megrökönyödést, sőt megdöbbenést váltott ki a jómódú ebekből. A jómódúak kezdtek mozgolódni, sugdolózni, kezdték figyelni ezt a példátlan csoportosulást és gőgös megvetéssel közölték egymással észrevételeiket. Nekik ez a helyzet enyhén szólva nem tetszett, úgy érezték, ha ez a csorda itt naponta ápolatlanul, piszkosan, bolhákkal felszerelve megjelenik, akkor az ő kiváltságos helyzetük is meginoghat, megrendülhet. Sajnos, voltak már erre példák. Ha a bolhák elszaporodtak, a kávéházakból kitiltották az ebeket, tekintet nélkül arra, hogy milyen társadalmi ranghoz tartoztak. Egyszerűen kitesznek egy táblát nyomtatott betűkkel a kávéház ajtajára és máról-holnapra vége a kávéházi mulatságnak. Mindez pedig ilyen ápolatlan csürhe miatt van, amely mindig eleven fészke volt a még elevenebb bolháknak. A jómódú ebek rettegtek az ilyen tábláktól, amelyek megpecsételték a sorsukat. Micsoda szégyenteljes helyzet lenne azok után, hogy már villamosban sem szabad utazniuk, holott nincs mulatságosabb, mint a kétlábúak lábai között sétálgatni, különösen nyáron, amikor a kutya szinte illatfelhőbe van burkolva. Érthető volt a jómódúak felháborodása és érthető volt a dühük is, amit Tippel szemben tápláltak, aki értelmi szerzője volt a kutyazajnak a kávéház előtt. Kerülték is, mint egy bélpoklost, persze Tip e^en mulatott. Pontosan tudta, hogy e kényes, maslis hölgyek és e peckes, felfújt urak mind a lába előtt fognak heverni. Milan Ružička: A szélhámosság haszonnal járó hazugság. Jozef Bžoch: Az irodalom szereti a konfliktusokat, az emberek — nem. Nem mindenki gyáva, aki fél kimondani az igazat. Kritikus is lehet. Samo Dvorín: Aki udvariasságból rossz viccen nevet, képes más bűntettre is. Oldrich Fišer: A hipochonder olyan ember, aki akkor érzi magát jól, amikor rosszul van. Aki előbb érkezik, azt kevesebbet rágalmazzák. Az opportunista mindig tiszteletben tartja mások- elveit, mivel nem tudja, vajon holnap nem válnak-e az ö elveivé. A materialista abban hisz, amit lát, az idealista azt látja, amiben hisz. aforizmák
