Irodalmi Szemle, 1962
1962/3 - Jaroslava Blažková: Nylonhold (Regényrészlet)
Beliil-kívtil De jó is a csillagoknak A csillagok, a csillagok, a csillagok holdak, napok, holdak, napok, virágfejek, erdő az ég, rózsaliget. Kéken, sárgán harmatoznak, felragyognak, sorvadoznak, összenéznek, mint az ember, összenéznek csillagszemmel. Az ég egy nagy kerekerdő, úszik rajt’ a csillagfelhő, csillagfelhő véghetetlen, véghetetlen, mérhetetlen. Földre is hull néha egy-egy csillag felhőből egy könnycsepp, forró könnycsepp, lánggal égő, tűz a tűzből, fény a fényből. / De jó is a csillagoknak, télen, nyáron csak ragyognak. Mért is vagyok földi vendi g, ^-/ mért nem csillag, aki fent &tf? Idill / -ň Tavasz volt, hogy elindultunk tíettenj s fűzfavesszőt törtünk a berjüchen—/ufl Körülöttünk széfek búiňaMizTák. j eírogatták btifáfísff-szxíknyacskádat. J Ahogy léptél, fén^-tancolt bokádon s végigcsókolt sóvár ptUqntýŕom. Mint egy kecses, könnyűtestű nimfa, hintáztál a gallyon, drága hinta. Remegett a fűzág, ahogy tartott, megborzongott, s halkan felsóhajtott. Patak felett, keskeny pallón lassan ballagtunk át, hűs kezedet fogtam. Mint a patak, zubogott a vérem; s úgy mentünk már tovább, kéz a kézben. Tavasz volt, a berek zengve ébredt s rügybe lopta mind a fényességet. “Ételül a törvény szigora, kívül az élet mosolya; boldog már nem leszek soha. Belül a kínba tört ideg, kívül a harsány, friss' tömeg; elcserélném a szívemet. Belül a sunyi félelem, kívül a bátor értelem; mentsétek meg az életem! Dénes György versei Ferenczy Béni rajza
