Irodalmi Szemle, 1962

1962/3 - Jaroslava Blažková: Nylonhold (Regényrészlet)

a peron lépcsőjére. Nem bírta ki, hogy hátra ne tekintsen, de Vanda nem nézett utána. Egy kisfiú fölé hajolt éppen, aki apró kezével egy fából és madzagból készült kis nyulat nyújtott feléje. Vörös haján szikrák ragyogtak.

Andrejt heves égő fájdalom öntötte el. Gyorsan lehúnyta szemeit, de úgy is érezte bennük a sót.

Vanda és a képviselő köszöntötték egymást —, de Andrej ezt már nem látta.

A villamos csikorgott a hídon, odalenn unottan folydogált az öreg folyam. És mindenhol bükkfalevél illatozott.

Szőke József fordítása

Ferenczy Béni rajzai

Megfogta a kezét és futásnak eredt vele. Ismét olthatatlan vágy ébredt benne a boldogság iránt, de fájdalom is, melyet közömbös arca mögé rejtett.

Mindenhol körülöttük bükkfalevél illatozott.

— Tudod mit, ne húzzuk ezt tovább. Van még munkám és nem akarlak feltartani.

Andrej kezet nyújtott neki, szemével végigsimogatta duzzadó, nedvdús ajkát, de rögtön elmosolyodott korrektül, idegenül.

— Légy boldog — akarta mondani: Vanda, de megakadt a torkán. A villamos csengetett, Andrej utána lendült és felugrott