Irodalmi Szemle, 1962
1962/3 - Jaroslava Blažková: Nylonhold (Regényrészlet)
Jaroslava Blažková íl% íúnlioLd (Részletek ) Itt fönn csak mi ketten leszünk. Mindent és mindenkit kirekesztünk — mondta Andrej. — Azt hittem, hogy tervezni fogsz. — Ne légy rosszmájú! — Ügy örültem, hogy láthatom az ünnepelt építészt, amint nagy művéhez fog. — Az a lehetőséged még meglesz! Holnap és aztán ezerszer! — Én mindig csak ma élek, esetleg holnap. Aztán — számomra nem létezik. Andrej nem tudta, nevet-e rajta, avagy komolyan gondolja. Tölgyfaburkolatú kis bárban ültek, az asztalon villanygyertya égett, és a zenekar swinget játszott. Rajtuk kívül fiatal cseh párok és ünnepélyes elfogódottsággal tekintgető szövetkezeti tagok voltak még ott. A kövérkés kendős asszonyok félénken fogták az ezüst evőeszközöket, és Vanda boldogan figyelte őket. Tetszettek elővigyázatos mozdulataik. Andrej az ital jegyzéket tanulmányozta: — Mit innál ?N Átfutotta a koktail-jegyzéket, és megállt a Fehér Asszonynál: — Nézd! Ez szépen hangzik. Igyunk a pompás Fehér Asszonyból. — És egy darab lókolbászt, hogy össze ne essek az éhségtől, jó? — A lókolbász nem rossz, de a sonka jobb. És én magam megyek érte. Vanda nekitámaszkodott a bárpultnak, amely előtt egy sápadt madárhoz hasonló fiatalember üldögélt. Szalmaszálon szopog- tatta a Stockot. A bárnő anyásán figyelmeztette: — A Stockot nem szívják szalmaszálon! — Engedje meg, hogy én úgy szívjam. Legalább azt hiszem, hogy Extra dry Martinit szopogatok, hogy Velencében vagyok, és ... — ... úgy írok, mint Hemingway — tette hozzá Vanda. — De mellékesen megjegyezve, a Martinit sem szopogatják szalmaszálon. A madár széttárta a szárnyait, mintha meg akarná ölelni, de Vanda visszanyomta: — Csak ülj, barátocskám, foglalt vagyok. Egy bokszolóval ülök és az szörnyen féltékeny. A madár beledugta csőrét a poharába. Vanda megjegyezte: — Fiatal író a szerencsétlen. Meg akarsz vele ismerkedni? — Nem! — Nem akarod megismerni? — Csakis veled akarok lenni. Ezt elsősorban. Másodszor itt akarok maradni, és nem Velencében vagy máshol. — És harmadszor? — És harmadszor nem szeretem az irodalmárokat. Prostituált banda. Neked nem tűnik úgy, mintha kereskednének saját érzelmeikkel! Valamit megélni, és rögtön világgá kürtölni? Vanda mosolygott. — Rosszabb ez, mintha könnyelműen kiteregetnék a legintimebb leveleiket. Lelki trip-tease ... Képzeld el, ha valamelyikünk mindent leírna úgy, ahogy most itt vagyunk, aztán... — Hiszen ezt te magad se gondolod így! Andrej meghökkent, és belecsókolt Vanda tenyerébe. — Igazad van. Valóban nem úgy gondoltam. Csupán féltékenykedem. — Kedves vagy. A zenekar tangót játszott, a párok szvet-
