Irodalmi Szemle, 1962

1962/1 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Rosenbaum Éva: Ján Kákoš: Az öreg fa is kivirágzik

adás és a cselekmény ritmusát, holott dalról, énekhangról csak nagy önmegtagadással lehet beszélni ebben az esetben. Az előadásmódból az a törekvés tűnt ki, hogy a valóságot utánozni kell, nem pedig megjeleníteni. A vasalt, tiszta kosztümök zavarólag hatnak, bár ez a körülmény jelentéktelennek tűnhet, a játék mégis veszít hitelességéből. Borivoj Slavík díszletei sem voltak a legjobbak. Az agyonragasztott, egysíkú és rossz térhatást keltő színpad így plakátszerű és illuzórikus volt. A szövegben előfordul néhány szellemesség, mely nevetésre derítette a közönséget, s e szellemességeknek lesz majd köszönhető, hogy a játék a vidéken sikert arat.

A színészek nem érték el a szokásos színvonalat — kivéve Király Dezsőt, aki Bogya Mátyást, alakította. Életteljes figura volt, s a legjobb teljesítménynek kell tartani. A többiek ugyan ragaszkodtak a szöveghez, de kifejező eszközeikkel semmit sem hoztak ki belőle. Bizonyos mértékben elfogadható Barát Ignác figurája, akit Siposs Ernő alakított. Bár nem lehet kétségbe vonni a színészek Igyekezetét, nem sikerült elkerülniük — főként a női szereplőknek a színpadiasságot. Igaz, hogy a szöveg nem sok lehetőséget nyújtott nekik, de mégis kiegészíthették volna arcjátékukkal, mozgásukkal és gesztusaikkal. Főként Palotás Gabinak Rojtosné szerepében kellett volna többet játszania és kevesebbet deklamálnia. Elhanyagolta a színészi visszahatást és saját szövegéhez görcsösen ragaszkodott, ami károsan nyilvánult meg intonálásában.

S végül: meg kell mondani, hogy e vígjáték színrehozatala a MATESZ tevékenységében Remarque drámájához képest egy lépés visszafelé.

L. Kellenberger metszete