Irodalmi Szemle, 1962
1962/1 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Világjárók
munkásából csak háromszázan tértek vissza a frontról, de nem hátrálnak meg, munkába fognak és ma újból állnak a kohók. Jár Keszongban, az ősrégi városban, értő szemmel történelmet idéz, Korea leigázóiról kitűnő portrékat rajzol, mondákat elevenít fel, amelyek közel hozzák hozzánk Korea mai lakóit. írjuk még Pénzes útikönyve javára, hogy személyes élményeit mértéktartó egyszerűséggel beszéli el, csak nagyritkán időzik érdektelen eseményeknél, más riportokból már jól ismert eseményeknél. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el, hogy az élmények művészibb megformálása, elmélkedéseinek elmélyítése lényegesen emelte volna könyve színvonalát. A kötetben ügyesen elhelyezett fényképek hozzájárulnak ahhoz, hogy jó képet kapjunk a Gyémánt-hegységről, a szinjoni aranybányáról, a Keszong melletti császári síremlékről és általában az újjáépülő országról. \ z idősebb olvasónemzedékből ' bizonyára ■É*- sokan emlékeznek még Nobile olasz tábornok nevére és Italia nevű kormányozható Zeppelin-típusú léghajójára, amellyel 1928 májusában tizenhatodmagával elindult az Északi-sarkra. Míg Olaszország akkori vezére, Mussolini a léghajó expedíciójában csak alkalmat látott a fasiszta rendszer propagálására, addig Umberto Nobile és tudós társai elsősorban a tudományoš kutatást, a föld- mágnesség, a föld vonzási erejének, a levegő elektromosságának, a rádioaktivitás és a rejtelmes kozmikus sugarak intenzitásának mérését tartották szem előtt. 1928. május 23-án az Itália elindult Kingsbay- ból, hogy átrepülje az Északi-sarkot. A kedvezőtlen időjárás megakadályozta a tudományos munkatársakat abban, hogy a sarkon leszáll- janak a jégre; és amikor a léghajó visszaindult Kingsbay-be, a jégmezőre zuhant. Az egész világot hosszú hetekig izgalomban tartotta a hír. vajon sikerül-e megmenteni a két csoportra szakadt hajótörötteket. Amikor a rádió világgá sugározta a szerencsétlenség hirét, a norvég kormány javaslattal fordult Olaszországhoz,- hogy a „Norge“ léghajóval két esztendővel korábban a sarkon járt Amundsent bízzák meg a mentési akció megszervezésével. Olaszország visszautasította a javaslatot, és ekkor Amundsen előző útjának mecénásához, Ellsworthoz fordult anyagi segítségért. Ellsworth meg is adta a kívánt segítséget, azonban a pénz nem bizonyult elegendőnek egy Dornier-Wall típusú gép megvételére. Amundsen az utolsó pillanatban egy Latham típusú gépet vett. (Aki régi fényképekről ismeri ezt a mai vitorlázó repülőgépeinkre emlékeztető könnyű gépet, valóságos „istenkísértésnek“ tarthatja, hogy a rettenthetetlen felfedező elindult vele barátja és egykori expedicióstársa megmentésére.) • Amundsen a hattagú norvég—francia legénységgel együtt, útban Kingsbay-be, a tengerbe zuhant és odaveszett. Nobilet és társait — az elszakadtak kivételével — a Kraszin nevű szovjet jégtörő mentette meg a biztos jéghaláltól. Erről a drámai kimenetelű expedícióról, a hajótörésről, Nobileék megmentéséről, dr. Finn Malmgren svéd fizikus és társainak haláláról számol be František Béhounek Az Északi-sark Robinsonjai című könyvében. Béhounek professzor hiteles tanú, hiszen tudományos dolgozóként tagja volt az expedíciónak, végigélte a katasztrófát, szembenézett mindazokkal a halálos veszedelmekkel, amelyek a jégmezőkön szenvedőket érték. Könyve nemcsak izgalmasan érdekes, hanem lebilincselően tárgyilagos is: egy tudós ember munkája, aki ért a jellemfestéshez és minden tekintetben az írás művésze. Miroslav Hamuš a könyvhöz fűzött Kedves Barátaim! című utószavában néhány rövid életrajzi adatot közöl a szerzőről. Megtudjuk többek közt, hogy Béhounek professzor ma a prágai Károly Egyetemen tanít. Egyben a prágai Onkológiai Intézet kutatórészlegének vezetője; tevékenysége itt főleg arra irányul, hogy mint fizikus és radiológus — két esztendeig Maria Sklodowska-Curie asszony tanítványa volt Párizsban — megtalálja a rosszindulatú daganatokban szenvedő betegek kezelésének legmegfelelőbb módjait. Nobile sorsáról Hamuš ezeket az érdekes sorokat írja: „ ... a vizsgáló bizottság Nobilet bűnösnek mondta ki, mert állítólag rosszul szervezte meg az expedíciót; sőt Nobilet le is fokozták, és száműzték hazájából. Először elfogadta a Szovjetunió meghívását; itt megbízták a léghajók építésére alakult tudományos kutató- intézet vezetésével. Évek múltán visszatért Rómába, ám 1939-ben Amerikába ment. Csak a felszabadult Olaszországban lelt ismét hazára, és mint az Olasz Kommunista Párt jelöltjét beválasztották az alkotmányozó nemzetgyűlés tagjainak sorába. Jelenleg aero- nautikát ad elő a bari műszaki főiskolán.“ M űvészi tekintetben Adolf Hofmeister Repülővel Napkeletnek című könyvét illeti meg az elsőbbség. Az író, diplomata és karikaturista Hofmeister, aki remek rajzokkal is ellátta a vaskos kötetet, magas színvonalú, sok fejezetében érdekes, egyéni hangú olvasmányt nyújt. A kötet voltaképpen gyűjtemény jellegű: három könyvet tartalmaz, amelyeknek megírására — ahogy a szerző könyve előszavában vallja — Kína iránti bensőséges szeretete. Japán szépségei fölött érzett meghatott kegyelete és Egyiptom jövőjébe vetett bizakodása késztette. A szerző 1953 őszén az első csehszlovák kultúrküldöttség tagjaként utazott Kínába, másodszor 1955 tavaszán két hónapig a csehszlovák kiállítás kormánybiztosaként volt a Kínai Népköztársaságban. A két látogatás
