Irodalmi Szemle, 1961

1961/1 - HÍD - Csanda Sándor: Az Út küzdelme a csehszlovákiai szocialista magyar irodalomért

életének egy fontosabb részletét, s ezt (rendszerint az illető közreműködésével) könnyen érthető epikus irodalmi formában megírták. A folyóirat másik gyakran használt műfaja a montázs-cikk volt, mely a filmkockákra emlékeztető részletekből: megjegyzésekből, hírekből vagy „életdarabokból“ tevődött össze.

Fábry Zoltán tevékenysége a folyóiratban

Az Üt kulturális vonatkozású cikkeinek többsége nem szépirodalmi, hanem elméleti és kritikai jellegű; ezek legnagyobb részét Fábry Zoltán írta. A köztudatban is Fábry lapjaként tartják számon Az Utat, ezért a folyóirat értékelésekor mindenekelőtt az ő fejlődését és előzetes tevékenységét kell bemutatnunk.

Fábry neve már az induláskor, a huszas évek elején feltűnik a csehszlovákiai magyar irodalomban. Kopottas stószi bányászházban született 1897-ben. Polgári környezetben nevelkedik, Rozsnyón jár gimnáziumba, s 1915-ben jelentkezik katonának. Az első világháború örökre emlékezetes élményévé válik, s erre írásaiban is gyakran emlékeztet. „Az orosz altiszt már szúrásra emelte fegyverét, amikor a szememmel találkozott. Gyerekifjú voltam: lehetett a szememben valami csodálkozó szomorúság, mely kíváncsiság és búcsú is volt egyben. Nem tudom mi történt: a gyilkolásra kész ember legyintően intett egyet és tovább ment. Mintha a horogra került halat visszadobta volna a vízbe: növekedj! Mintha emberré — élővé, tudóvá — avatott volna: növekedj! Mintha itt és ekkor — 1916. szeptember 30-án születtem volna másodszor. Itt és ekkor indultam útnak: egy majd negyvenéves élmény — harmincötéves írói munkát eredményezett.“4

Az első világháború a föokozója vidéki magányának is: a fronton tüdőbajt kapott, s e- zért ragaszkodik a stószi fenyvesek gyógyító környezetéhez. A háborúellenesség, az antimi- litarizmus a forrása mély humanizmusának, mely kezdetben még polgári jellegű s Trianon után fájó, keserű magyar nacionalizmussal is párosul. Ez tükröződik irodalmi tanulmányaiban és kritikáiban, melyek a Kassai Naplóban, A Reggelben, az Esti Újságban, a Prágai Magyar Hírlapban, a Geniusban stb. jelennek meg.

Első jelentősebb tanulmányai az ún. emberirodalom célkitűzéseit szolgálják. Ennek lényege a pátosszal teli testvériség a polgári humanizmus hangoztatása. Fiatalos pózzal hangoztatott humanizmusa ebben a korban részben még vallásos jellegű. Dadogva, mon- tázsszerűen összerakott képekben, profétikus hangon fejezi ki emberszeretetét: „Mert te vagy a próba, a kezdet: a mindenség elé állított ember... Áldott a költő-szamaritánus, aki

4. Fábry Zoltán: A béke igaza. Bratislava 1956. 10. p.

5. Fábry Zoltán: Korparancs. Bratislava 1934. 25. p.

meglátja az útszélre lökött, kifosztott, ezer sebből vérző emert.“5 Expresszionista stílusában adys, szabódezsős hatásokra ismerünk, s már ekkor kikristályosodnak módszerének és sajátos nyelvének máig megmaradó alapvonásai: műveiben a líra keveredik a publicisztikával, az expresszionista szertelenség, az impresszionista érzékenységgel.

Ezek az írások első olvasásra megdöbbentőek, újszerűek, de ha figyelmesen vizsgáljuk Fábry különös mondatait, meglátjuk lényeges hibáit is: eszmei zavarosság, formai kiforratlanság ütközik ki belőlük. Mindez megbocsátható egy kezdő kritikusnak és esztétának, annál is inkább, mivel Fábry jelentkezésétől kezdve nyilvánvalóak voltak cikkeinek kétségbevonhatatlan értékei is: a fiatal szlovákiai magyar írástudók átlagát messze felülmúló műveltsége, olvasottsága, részleteket és árnyalatokat megfigyelő érzékenysége, mely tulajdonságok az írót nemsokára képessé tették arra, hogy kiemelkedjék kisebbségi irodalmunk provinciális korlátaiból, s nevet, tekintélyt szerezzen magának a magyar szocialista irodalom legjobbjai- között.

Már a huszas évek első felében dolgozik Fábry Csehszlovákiai Kommunista Pártja magyar nyelvű sajtószervének, a Kassai Munkásnak is: John Reed Tíz világrengető napját és egy szovjet regényt, Dorohov Golgotáját, fordítja németből; ezt később a párt könyvalakban is kiadja. Eszmei fejlődésében nagy segítségére volt a német proletár irodalom. így nyilatkozik erről Az Üt hasábjain: “Szobám egy fala hihetetlenül kitágult: a világ szociális valóságát éltem, a marxizmus szemével néztem és ez intellektuel korparancsát jelentettem: változni és változtatni. Változtam és változtattam. De ha nem ér hozzám a háború utáni német irodalom szociális kritikája és embersége, ha ez nem mutatja meg, hogy hol voltam és mit csináltam ha a marxizmus kritikája elől elzárkózom, akkor a proletariátus értéktömege számomra idegen és ellenséges tényező marad és akkor ma nem így és nem itt beszélnék “6

Fábry műveinek marxistává érését az 1926- tól Kolozsvárott megjelenő Korunkban közölt nulmányain figyelhetjük meg. A Gaál Gábor szerkesztette nagyjelentőségű társadalomtudományi és kulturális folyóiratnak Fábry volt a szlovákiai szerkesztője és terjesztője; Az Üt megjelenéséig itt adta ki legjobb tanulmányait és kritikáit. Ha figyelemmel kísérjük Fábrynak a Korunkban megjelent írásait, azt látjuk, hogy az „emberirodalom“ haladó publicistájából és kritikusából 1929 körül válik marxista-leninista eszméletű esztétikussá. (Maga a folyóirat is ekkor válik következetesen marxista szelleművé.) Első következetesen marxista tanulmányainak egyikében: az „.Etnográfiai szocializmus“7-ban az akkori

6. Korparancs. 133. p. Az Üt. 1333. május.

7. Msgjelent a Korunkban. 1929. 447 — 450.