Irodalmi Szemle, 1961
1961/1 - DISPUTA - Dobos László: Népművészet és műkedvelők — hogyan tovább
lódésének belső kérdéseit boncolgatták. Ha kicsit nagyképűnek is tűnt a hogyan tovább, mert a továbbfejlődés útját nem tudtuk pontosan körvonalazni, a vita legalább jelezte, felmérte az 1950-től 1957-ig terjedő időszak jellemző sajátságait a népművészetben. 1957-ben így fogalmaztuk meg a kulturális tömeg- mozgalom útját: „Fejlesszük mozgalommá a népi kultúra hagyományainak gyűjtését, felelevenítését. Ilyen értelemben zárult a vita is: „A munka súlya jelenleg a kultúrcsoportok feltáró-felújító tevékenységében van." A hangsúly tehát a gyűjtésen, a még fellelhető népművészeti anyag feltárásán volt, akár a helyi kultúrcsoportok, akár az Ifjú Szívek félhivatalos népművészeti együttes által. Itt kell megjegyeznünk, hogy a gyűjtőmunka nálunk a népi kultúrának csupán néhány ágára terjed ki, főleg a táncra, népdalra, esetleg a zenére. Sajnos, be kell ismernünk, hogy az elmúlt tíz év alatt nem sikerült gyűjtőink kezdeményezését a folklór minden ágát átfogó programszerű néprajzi munkává szélesítenünk. A feltáró munka két részből folyt: az öntevékeny csoportok némelyike, ha eredeti műsorral akart szereplni, felhajtotta, elfigyelte a környéken fellelhető népművészeti anyagot. Gyűjtőmunkának nevezhető ugyan ez is, de nagyon ösztönös, és főleg akciószerű. A komolyabb értelemben vett feltárást néhány „félhivatásos“ gyűjtőnk, mint Szíjártó Jenő, Ágh Tibor, Takács András művelték az elmúlt években. A gyűjtés értékét és jellegét tehát így foglalhatnánk össze: a műkedvelő csoportok részéről ösztönös, akciószerű volt a hozzáértő szakemberek pedig „félhivatásos“ szinten végezték a munkát. Az összegyűjtött népművészeti anyagra két lehetőség vár. Vagy muzeális folklórrá konzerválódik, vagy pedig feldolgozódik a kulturális tömegmozgalomban. A soron következő mozzanat tehát a feldolgozás. A feltárásba feketett munka voltaképpen itt realizálódik és válik kulturális hatóerővé. Milyen eredményeket hozott kulturális tömegmozgalmunkba a népművészeti anyag feldolgozása? A táncban ez két irányban bontakozott ki: létrehozta a cselekményes kompozíciókat, ami mérföldes lépést jelentett előre, a tánclépések mechanikus reprodukálásával szemben. Másodszor: ha elvétve is, de születtek a népi gondolkodás logikájának szellemét tükröző táncjelenetek. Igaz, hogy ezek a táncok tartalmuknál fogva a népi paraszti élet érzéseinek az illusztrációi, kifejező eszközeiket tekintve azonban nagyon vegyesek. A népi tánc szakembereinek az elmúlt évtizedekben nem sikerült kiformálniuk a feldolgozott táncok színes skálájú, valóban népi formanyelvét. Az 1960-as év két népművészeti bemutatóján Érsekújvárott és Gombaszögön megfigyelhettük, hogy egymástól különböző érzéseket ugyanazon mozdulatokkal próbáltak elmondani a táncosok. A Csemadok illetékes funkcionáriusai és táncszakértői annak idején nem gondoltak azzal, hogy a cselekményes táncokban nemcsak az akciók száma nő, hanem ezzel egyenes arányban kell gazdagodnia a mozgás kultúrájának is. Nem szabad elfelejtenünk ezt a tényt, hogy a kifejező mozdulatok sokrétűsége mintegy buzdít az elmélyültebb érzéstartalmak kifejezésére. Ügy látom, hogy öntevékeny tánccsoportjainkban jelenleg a népi tánc formanyelvének gazdagítása színesebbé tétele a legfontosabb feladat. A nagyobb terjedelmű tánckompozíciók előadására elsősorban az Ifjú Szívek együttes hivatott. Itt is gond és probléma a tánc kifejező formanyelve. Az elmúlt két évben a tánc kifejező eszközeinek egész skálája vonult fel a különböző kompozíciókban. Népi táncmotívumok, a cselekményes táncok pantomimikával határos mozdulatai, és karakter-táncfigurák. Mindez kísérletezésre vall. Az együttes vezetősége már nem elégszik meg a hagyományos táncformákkal, a népi tánc feldolgozásokat új, a mai életből vett témákkal próbálja kiegészíteni. Érdekes, hogy a népi tánckompozíciók sikerültebbek, mondanivalójukban letisz- tultabbak, kifejezési eszközeikben eredetibbek. Az új feldolgozások szinte mindegyike még a kísérletezés jegyét viseli magán. Felmerül a kérdés: tánccsoportjaink életében vajon van-e létjogosultsága az ilyen kísérleteknek, amelyek kifejező eszközeikben eltérnek a magyar népi tánc formanyelvétől? Szerintem igen. Feltétlenül hasznos lenne, ha a népi tánc ismert mozdulataihoz más kifejezési eszközök is járulnának, pl. karaktertánc, esetleg pantomimika is. Gon-
