Irodalmi Szemle, 1961
1961/1 - ORSZÁGJÁRÁS - Gyurcsó István: Mese is lehetne
megzsebesedjenek. A tanyázó helyből falu lett. Utcát hasítottak a Feketehegy lábától a Garamig és a kövér rétekre tinócskákat, üszőcskéket vásároltak. A hegyoldal maradt a szegényebbjének szép agyagos földjével, melyben takaros gurgyalokat véstek, hogy a nagy télvíz idején, a forgalom szünetelésével ott meghúzzák magukat. A nagy téli szünetekben pedig el jár og attak az épülő büszke portákra, kocsirudat lőcsöt faragni, istállót takarítani, pajtákat, csűröket ácsolni. Az asszonynép meg szőni, fonni, zsákot varrogatni. így télen, ha nem is csordult, de csöppent. Tavasszal pedig minden bokor szállást ád. A gurgyalok népe is szellős táborozó helyet ütött össze az „udvaron“ és csak délfelé húzódtak a gyerekek a „házba“ a nap elől. A nyár a férfiakat messzire küldte. Jöttek újra az apró tutajok és mentek tovább a nagy rakományok. A fenyőszálak meg a Duna elkezdték a beszélgetést, a kormányosok meg csak hallgatták és haza gondoltak, hogy ugyan a Feketehegy lábánál mi történik a családdal. A család meg szeme fölé emelt tenyérrel leste az utat, amikor már jönniük kellett visszafelé. Indulások, érkezések. Ma sem szünetelnek, de akkor a falu születése idején hosz- szú hónapok teltek el, amíg megjött a nagytutajok „személyzete“. Kényelmes utazás lefelé, de nehéz és buktató út hazafelé, szekéren, gyalog. Az úton csárdák, a csárdákban bor, kocka, kártya. A gurgyalok előtt meg szemhez kapott kézzel a várakozók. A nagy porták csendesen élték a nyarat, telet. A gurgyalosok lemetszették a szőlőt, kötözni, kapálni is eljártak és szüretelni is. Ősszel meg szépen dédelgetve be is födték a nemes tőkéket — melyeknek ma bíre-hamva sincs —, befödték, hogy télen mély pincéket ássanak a bornak, hová néha jókedvükben behivogatták őket a pinceház gazdái, kevés, de tűrhető csinger- borra. A szegények és gazdagok békességes élete ily szépen alakult ki, hogy a szükségből megszokás, a megszokásból törvény szülessen itt is, mint mindenütt. A gurgyalok világának is egyszer vége Fűzfák állnak a Garam partján, harmatos a libalegelő. Rozsdás hernyótalp láncán nincs erő. békét pityegtető sárga libák ígérik őszre a Mihály-napi búcsú torát. A Garam vizének folyása nem áll meg egy pillanatra sem. Hol szelíden, hol meg zúgva, bömbölve hidakat törve, utakat árasztva rohan. Az élet is hol nagy áradás, hol csillapult ballagás. A seprűket, szakajtókat kö- tögető népek életébe is berobbant az áradás. Tisztára söpörte az értelmet, mert a külső hatóerő változásra készteti a belső erőket. Acélból kovácsolt hadiszekerek védekeztek és támadtak itt e fontos hídfőnél tizenöt esztendővel ezelőtt. Sistergő jégtáblák vívtak külön harcokat a megáradt Garam hátán. Végig a hegyek oldalában kacskaringós futóárkokban, biztos fedezékben seregek várták a parancsot. Két hónapig az önmagával viaskodó, megáradt Garam parancsolt. Háború volt. Mindent feltépő, védekező és felszabadító háború. Itt a falu szörnyű sebeket kapott. Két hónapig a halottak szigete volt. Két hónapig csak a fegyverek beszéltek. Süvöltő aknák ide és vissza. A fasizmus széttört horogkeresztje kétség- beesetten kapaszkodott meg itt a sarokban, a Duna és a Garam térségében. Köbölkút- tól innen a Hegyfarok csúcsán német kilövő állások voltak. Itt Garamkövesden minden dombéi, völgy, orom, szikla, ház, egy-egy fedezék volt. Csattogott még a német csizma Párkányban, Nánán, Ebeden, Muzslán, Köbölkúton. De ácsolták, verték a hidakat a tiltakozó Garam hátán a szovjet katonák. A falu népe meg vonult kifelé, hátra a csendbe, de mégis idegenbe. A falu pedig maradt. Pincék, gurgyalok, porták ajtaján kéményén csak a szelek futkároz- tak. A vert és győzelmes seregek messzevonultak, itt nem maradt más, mint üres futóárkok, kiégett tigrispáncélosok, szétszórt aknák és a megcsonkított béna falu. A falu körül meg a föld, a gyönge hóval lepett szántók, legelők, kaszálók: meghasogatva, megvérezve, de várakozva — ekére kapára, kaszára. Gazdára várt a föld, de másnemű gazdára, mint eddig ... Aki gyalog indult, gyalog érkezett. A szekeresek szekérrel tértek vissza, a gyalo-