Irodalmi Szemle, 1961
1961/1 - HÍD - Ágh Tibor: Kőműves Kelemen balladájának változata Zobor vidékéről
Ágh Tibor Kőműves Kelemen balladájának változata Zobor vidékéről 1959 decemberében a Magyar Tudományos Akadémia népzenekutató csoportjának meghívására kéthetes tanulmányúton voltam Magyarországon. A Néprajzi Múzeumban tett látogatásom során Vargyas Lajos, a Néprajzi Múzeum zenei osztályának vezetője felhívta figyelmemet Kőműves Kelemen balladájának töredékére, melyet még a harmincas évek végén jegyeztek le Zséren. (Zagiba F. Unga- rische Balladenmelodien an dem Neutrauer Gebiet. Jahrb. d. Oesterreichischen V olkslied- werkes III. 63-85. 1954.) Az osztrák szaklapban Zagiba F. által közölt kétsoros dallam birtokában felkerestem Zséren az énekest, Földesi Ferencnét, aki első látogatásomkor csak a ballada néhány sorára tudott visszaemlékezni. Megígérte, hogy megpróbálja emlékezetébe idézni és majd mások segítségét is igénybe véve, legközelebbi látogatásomkor magnetofonszalagra énekli. Első látogatásom után két nappal újból felkerestem Földesinét és sikerült felvennem magnetofonszalagra az egész balladát. Balladánk alapmotívuma az építő-áldozat. Hogy a helynek az építkezéssel megbántott szellemét kiengeszteljék, a primitív felfogás szerint áldozatot kell neki bemutatni, különben megakadályozza az építkezést. Ennek a régi véres szokásnak ma is élnek enyhült, elhomályosult maradványai. Például sokhelyütt állatok csontjait helyezik az alapba vagy falazzák a téglák közé. A székelyeknél például egy arra járó ember árnyékát kákával lemérték és ezt a kákát ásták az első ásónyomba. Továbbá sokhelyütt szokás volt az új ház ablakán bedobni egy macskát, még mielőtt ember lépett volna a házba. Vargyas Lajos szerint „Az emberáldozat szokásából az új görögöknél keletkezett először epikus történet egy hídépítőről, Manolész mesterről. A román balladákban szintén Manolész mester szerepel.) A görögöktől terjedt el északra az albánokhoz, bolgárokhoz, románokhoz,/ továbbá a délszlávokhoz, akiknél szélesmenetű epikus énekként él. Egyes részletek hasonlósága tanúsítja, hogy hozzánk a délszlávok közvetítésével származott át, — balladás vonásokat azonban nálunk öltött.“ (Csanádi-Vargyas: Repülj páva repülj 438 l.) Erdélyi János „Népdalok és mondák" című gyűjteményében (1846-48) — mely vegyesen tartalmazott népköltést, diákos verset és műdalt — csak a harmadik kötetben találunk hírt Kőműves Kelemennéröl három sornyi töredékben. Kriza Vadrózsáiban (1863) találkozunk először a teljes szöveggel. Kriza János közlésével kapcsolatban a román Gro- zescu kimutatta, hogy a balladát ismerik a románok is. Ezen az alapon feltételezte, hogy Kríza János románból fordította magyarra. Kriza János és a többi magyar kutató tiltakozott e feltevés ellen és a vádat visszafordította. Ez volt a híres Vadrózsa-per. Hosszú évtizedek teltek el, míg végre tisztázódott, hogy minden népi kultúra meríthet és merít is egy közös nemzetközi forrásból. Kőműves Kelemenné balladája eddig csak Erdélyből volt ismeretes. Zobor-vidéki előfordulása fontos adat egy már régen folyó nemzetközi tudományos vitában. A most előkerült teljes balladát összehasonlítva a Zagiba által leközölt töredékkel, megállapíthatjuk, hogy az utóbbi csak fél dallam. A mi balladánk négy tizenkét szótagú izometrikus sorból áll. Dallama felülről lefelé ereszkedő, s így minden kétséget kizárólag a régi stílusú népdalok közé tartozik. Összehasonlítva az eddig közzétett erdélyi változatokkal, mindegyikkel van közös motívuma, de egyikkel sem egyezik teljesen. Egy- egy részlete Kerényí György 1934-ben kiadott ,.Madárka“ című kötetében közölt változatokkal egyezik legjobban. A tizenharmadik kőműves említése is elég ritka. A Keré- nyi közölte dallammal való egyezése felkeltette a gyanút, hogy nem egy lelkes tanító terjesztette-e el a balladát azon a vidéken. Legközelebbi gyűjtőutam alkalmával utánna néztem ennek és kiderült, hogy a gyanú alaptalan volt, cm énekes a balladát édesanyjától tanulta és 1934 előtt még sokkal jobban tudta, mint most. Ezt többen tudják bizonyíta- tani a faluban, akik az énekes édesanyjától gyakran hallották énekelni ezt a balladát. Andraskó Jánosné, Rácz Magdolna (49 éves) sokszor hallotta Kőműves Kelemennét Földesiné édesanyjától, ó is tud belőle részleteket. Varga Mónika (43 éves) többször hallotta Kőműves Kelemennét Földesi Ilonától és húgától Böskétől. Vanyo Mártonné, Elgyütt Cecil (59 éves) sokszor hallotta édesanyjától énekelni, de ma már nem tudná elmondani. Bús Lipótné, Bús Etelnek (79 éves) a nótája ismerős, de a szövege nem, Mocskai József né, Vanyo Rózái a balladát nem hallotta, de a dallamát ismeri, a Fodor Katalinát énekelte rá. A Zobor-vidéki falvakban balladánk változatainak kutatására még nem került sor, de biztos vagyok benne, hogy gondos kutató munka eredményeképpen találunk majd néhány töredéket.
