Irodalmi Szemle, 1961
1961/6 - FIGYELŐ - Szeberényi Zoltán: A helytállás névtelen hősei
túra között, hisz nem szerénytelenség, ha feltételezzük, hogy nyilván több szlovák tud magyarul, mint románul és ugyancsak több román beszél magyarul, mint szlovákul. A magyar fordítás-irodalom tehát közvetítő lehet a két nép irodalma között, figyelmeztethet egyes művekre, elősegítheti a szlovákból románra és románból szlovákra történő fordítások kiszélesítését, a két nép egymás megismerésének elményítését. Mindez nem ütközik akadályba, elvi nehézségbe sem: sőt, megfelel annak a vonalnak, amelyet kulturális politikánkban követünk. Ami meghökkentő: miért nem tettük meg hát eddig? Am ugyanakkor a felismerés szüljön elhatározást is: tegyük meg végre! A harmadik könyv Budapestről érkezett. Vékony papirosra nyomtatott, zsebformátumú könyvecske: Román költők antológiája. A Móra Ferenc könyvkiadó gondozásában látott napvilágot a gyűjtemény, a fordítók nagy része romániai magyar költő. (Ezúttal érvényesült az igen helyes elv, hogy a testvérnép országában élő és alkotó magyar írók az ottani irodalom leghivatottabb tolmácsai is egyben.) A kötet kereken hatszáz oldalon igyekszik képet adni a román költészetről a magyar embernek. Ez nyilván sikerült is — a nép- költészettől ma élő, sőt a román irodalomban fiataloknak számító poétákig ível a híd, amelyet a kis könyvvel vertek újfent a két nép között. Köpeci Béla előszava — amennyiben ily szűk keretek közé szorítva egyáltalán lehet — a két irodalom érintkezési pontjainak kiemelésével, a két nép történelmi útja párhuzamainak és azonosságának hangsúlyozásával igyekszik közelebb hozni a magyar olvasóhoz a román költészetet. Jó dolog, hogy ilyen antológiák megjelennek. Kevésbé jó, hogy éppen ezeknek a — nézetünk szerint igen fontos — könyveknek az esetében támadnak hézagok, kihagyások a közös könyv- kiadási egyezmény meghatározta kulturális együttműködésben: ezt az antológiát a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó ugyanúgy nem vette át közös kiadásban, mint annakidején a bennünket még fokozottabban érintő, tíz XX. századbeli cseh szocialista költő munkásságát felölelő kiadvány, „A modern cseh líra kincsesházát“. Már valósággal restellem, hogy egyre-másra olyan könyvekről írok, amelyek országunkban nem kaphatók, nem hozzáférhetők, s hogy ezzel kapcsolatban újból és újból rá kell mutatnom a közös könyvkiadási egyezmény végrehajtásá- nak’hibáira és hiányosságaira. Hadd szögezzem le, kulturális fejlődésünkben igen sokat jelent, igen sokat hozott könyvkiadóink, elsősorban a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó munkája, sokat hozott a nálunk általa realizált közös könyvkiadási egyezmény. Ennek az érdemes, eredményes munkának elismerése azonban nem mentesít attól, hogy újból és újból rámutassunk, hol vélünk hibát, mulasztást látni: csakis azért tesszük, hogy a jövőben erre minél kevesebb alkalmunk legyen. Hisszük és reméljük, ha — talán nemsokára — csehszlovák-román közös könyvkiadási egyezmény megkötésére is sor kerül, könyvkiadónk az eddigiekből okulva gondoskodik arról, hogy eljussanak könyvpiacunkra a kulturális forradalmunkat előbbre vivő, számunkra jelentős és okulást, művészi élményt hozó művek, gondoskodik arról is, hogy a budapesti könyvkiadókkal az együttműködés zökkenésmentes, teljes és folyamatos legyen, s ezzel munkanélkülikké teszi mindazokat, akik eddig esetről esetre kénytelenek voltak rámutatni főleg a közös könyvkiadás területén fellépő hiányosságokra. A helytállás névtelen hősei (E. F. Burian: Nyolcán a sorból) Igen örvendetes jelenség, hogy egyre több cseh és szlovák író műve jelenik meg magyar fordításban. Nagyszerű eszköze, egyben bizonyítéka ez szocializmust építő népeink közeledésének, egymás megbecsülésének. Ezúttal Emil František Burian novella-ciklu- sával ismerkedhet meg a magyar olvasóközönség — Szeberényi Lehel ihletett, élményi hitelességű tolmácsolásában. Elbeszélései egy ereje teljében, pályafutásának delelőjén megtört művészi alkotó elme utolsó megnyilvánulása, reményteli Ígéret, melyet nem követ többé folytatás. Kötetének kiadása — politikai és kulturális jelentősége mellett — méltó tiszteletadás egy harcos antifasiszta, elvhű kommunista író emlékének. Burian a cseh kulturális élet egyik sajátos, sokrétűen árnyalt művészi egyénisége. Sokfelé ágazó művészi érdeklődését következetesen egy központi eszme: a haladás, a társadalmi igazságok, az egyetemes emberi boldogság örök igénylése hatja át. Ebben a kötetben a náci koncentrációs táborokban szerzett élményeit foglalja össze tizennyolc elbeszélésben. írásai szubjektív tapasztalat-anyaga mellett sem váltak egyszerű emlék-regisztrációkká, mert mélységes elgondolkodásból, írói lelkiismerete diktálta belső kényszerűségből fakadó elemző igényből jöttek létre. Tanúja volt a halódó hitleri imperializmus démoni haláltáncának; egyike azon keveseknek, akik csorbítatlan emberségükben, töretlen hittel vészelték át a náci értelemben felfogott „embernevelés“, az inkvizíció borzalmait. Olyan benyomásokkal gazdagodott, melyekről — írói felelősségének teljes tudatában — vallania Szeberényi Zoltán