Irodalmi Szemle, 1961

1961/6 - Bábi Tibor: Eltorlaszolt út

tette kíváncsiságomat és érdeklődésemet. Figyelmeztetően megérintette a kezemet, s alig hallhatóan odasúgott egy nevet.

— N. N. doktor.

— Látom az arcán, nem érti. Őszintén szólva én sem értek sok mindent. Ezernyi dolog, esemény történik, s mindezt az ember tétován azzal intézi el, hogy hiába, ez a határvidék. Évekkel ezelőtt megesett, hogy őrségben álló katonákat öltek meg valami titokzatos célból és még titokzatosabb emberek. Máskor az Elba' hídját aknázták alá ismeretlen tettesek. Épp május elseje előtt tették. Játszadozó gyermekek találták meg a dinamit töltést a pillérre súlyosodó hídszerkezet alatt. Itt a Grand előtt a téren szokták megtartani az ünnepséget. A felvonuló tömeg egy része épp a hídon torlódik össze olyankor. Rossz rágondolni, mi történt volna, ha gyermekek nem fedezik fel a készülő merényletet.

Mondjuk hogy odaátról, Nyugat-Berlin- ből jöttek jól álcázott, mindenre elszánt gyilkosok. Ez még úgy-ahogy érthető, de N. N. doktort nem lehet megérteni.,

V .. .-ben a városi klinika főorvosa volt. Kitűnő orvos, kitűnő sebész, s az egész környék rajongott érte. Ha valakit autóbaleset ért és összetörve, felismerhetetlen- ségig roncsolva vitték be a klinikára, néhány hét múlva ép állapotban, vidáman baktatott hazafelé, s az emberek mosolyogva kérdezték:

— Ugyan ki foltozott meg, ki rakta helyre a csontjaid.

— N. N. doktor, — hangzott a felelet.

Ha elhanyagolt vakbélgyulladással vagy

gyomorfekéllyel került valaki a klinikára, s idő múltán valamelyik vendéglőben falatozás közben találkoztak vele, ugyancsak mosolyogva kérdezték:

— Ki hozta rendbe az emésztő szerveidet? Olyan étvágyad van, hogy az egészséges ember is megirigyelhet érte. '

— Ugyan ki lett volna, ha nem N. N. doktor ... ?

Múlt az idő és N. doktor megházasodott. Igényeinek megfelelően háromszobás lakásban élt csinos feleségével, aki csakhamar két szép fiúgyermeket szült. Az asz- szonyka is orvos volt; a fiatal házaspárt köztisztelet és szeretet vette körül a határmenti városkában ...

Egy nap a doktor útlevelet kért és beutazási engedélyt a Német Demokratikus Köztársaságba. Valahol Berlin közelében egy anyai nagybátyja élt, aki sürgősen látni akarta unokaöccsét — állítólag nagyon beteg volt. A köztiszteletben álló N. N. doktor megkapta az útlevelet és a beutazási engedélyt. S azóta egyre gyakrabban szállt be a Berlin felé robogó nemzetközi gyorsba és néhány nap múlva újra megtért. Anyai nagybátyja ugyan gyógyíthatatlan beteg volt, de halála sokáig váratott magára. Valahányszor rosz- szul érezte magát, táviratot küldött V...-be és N. N. doktor útrakelt.

Egy nap nem a nemzetközi gyorssal érkezett vissza, hanem saját kocsiján, egy nagyszerű Wartburgon. A kocsi halványzöld, tetszetős külsejű jármű volt. Halkan dohogó motor dolgozott benne, a kanyarodókban és a hirtelen lejtőkön nagyszerűen működtek a fékek, és menet közben a váratlan zökkenőkön kellemesen rugózott. És még kellemesebb volt eldicsekedni szűk baráti körben, hogy a Wartburgot ajándéba kapta nagybátyjától és unoka- testvérétől, mert a nagybátyjának nővérével, az ő boldogult édesanyjával szemben valami kötelezettsége volt. Ő maga sem érti, milyen kötelezettség lehetett, mert nem ismeri ki magát a hagyatéki jogügyletekben, az ő sebész logikája ilyesmiben sosem igazodna el. A Wartburgot így ajándékképpen könyvelte el, és hivatalos átszármaztatása is ajándékozás ürügyén esett meg. Az erről szóló iratok egyébként rendben voltak, és senkinek sem jutott eszébe kétségbe vonni N. N. doktor állításának és iratainak hitelességét.

V .. .-ben megszokták a doktor Wartburgját. Megszokták azt is, hogy olykor kisebb túrákat tesz a vidéken és senkinek sem tűnt fel, ha szabadsága idején körbeutazta a köztársaságot, főképp a cseh határvidéket. N. N. doktor az autón kívül rákapott még egy szenvedélyre: a fényképezésre. Kitűnő Flexarettel szerelte fel magát és kitűnő német gyártmányú filmekkel. És fényképezett mindent, ami csak útjába került: hegyi tájakat, romantikus sziklákat és vízmosásokat, hegymászókat és andalgó szerelmes párokat; végig fényképezte az Elba mentét és hosszú túráin mindent, ami csak felkeltette a jó amatőr fényképész figyelmét.

Otthon a tágas fürdőszoba egy részét elfalaztatta és sötétkamrát, valóságos kis fényképészeti laboratóriumot rendezett be magának. Olykor fél éjszakákat töltött a zsúfolt kis helyiségben előhívó és fixírozó oldatokba mártogatva a filmeket és a másoló papírokat, vörös, zöld és sárga lámpák kapcsolóit kattintgatva. És egyre szapo-