Irodalmi Szemle, 1961

1961/5 - FIGYELŐ - Révész Bertalan: Cine Mihály: Móricz Zsigmond útja a forradalmakig

rületeit fogta egy-egy regénybe; most az egész korabeli Magyarországot: parasztot, papot, urat, s egy-két eddig alig ábrázolt új típust is.

Móricz — a monográfia tárgyalta — írói pályájának első korszakában leginkább a falu, a parasztság életével foglalkozik. E sokrétű problémakört felölelő írásai a legművészibb alkotások, a hagyománytól eltérően ezen a területen nyújt a legtöbb újat, művészi többletet, merőben forradalmit. Ezt a többletet eddig legteljesebben legalaposabban Czine Mihály remekbe szabott munkája foglalja ösz- sze. Idézzük egyik idevágó tömör megfogalmazását: „A magyar parasztnak ő szerzett polgárjogot a XX. századi magyar irodalomban, ő fordította leginkább megoldatlan kérdéseire a figyelmet. Nála lett a paraszt igazán ember; kivetkőzve népszínműi és adomai ruhájából; a falu a magyar élet egyetemébe

bekapcsolt valóság. Ezzel több a parasztábrázolása az elődöknél. Több a radikális felfogású kortársakénál is: mert több szépet és nagyszerűt tud észrevenni bennük, és nagyobb művészettel tudja kifejezni a problémáikat.“ A mű fogyatékosságaként csupán azt róhat- juk fel, hogy Czine néhány problémát (a költő Móricz Zsigmond, Móricz és a Nyugat stb.) úgyszólván nem is, vagy csak alig érint, noha már Móricz pályájának első szakaszán is szót érdemelnének. De tulajdonképpen nem is hiányosságról van szó, mivel tudjuk, hogy a következő kötet a most kimaradt kérdéseket is felöleli. A lábjegyzeteknek a könyv végére történt besorolásával azonban sehogyan sem érthetünk egyet — megnehezíti a szakmű tanulmányozását —, még akkor sem, ha a kiadót az olvasmányosság szempontja vezérelte.