Irodalmi Szemle, 1961

1961/1 - Tóth Elemér: Három vers

Picasso: Csendélet korsóval

Ne féljetek lányok, ti széptestű vadgalambok, én már szép szemmel meg vagyok zabolázva. Jaj, már csak nézek rátok, ahogy riszálva napízű testeteket, mentek az utcán, s felkopogjátok a porszemű csendet.

Ne féljetek tőlem, én már meg vagyok igézve, s ha néha vágycsikóm húz is utánatok, mikor vidáman elsiklotok előttem, izomerős karommal megzabolázom.

Ne féljetek hát, gyertek és simogassatok meg, nevessetek szemembe úgy, ahogy másnak, adjatok tüzet, életet ereimbe, s ne röppenjetek el, ha kinyitom számat, a mosolyt akarom csak megköszönni.

Mert akárhogy is van, de olyan egyedül vagyok, s bánatommal Dunát lehet rekeszteni. Gondfelhők nehezednek vállaimra, s aki megbabonázott messze van tőlem, nincs hát aki engem megvigasztaljon.

Azért kell a mosolyotok és nevetéstek, feslő rózsabimbók, ti mézízű titkok, hogy szebbnek lássam a napot és holdat.

Ne féljetek tőlem karcsú galambocskák, öleljetek magatokhoz a magosba, hogy kitaláljam ma, mit hoz a holnap.

Lányokhoz könyörgés

Tóth Elemér