Irodalmi Szemle, 1961

1961/5 - ORSZÁGJÁRÁS - Barsi Imre: Csipkerózsa és buzogány

V. Kis kacsa fürdik nagy fekete tóban

Ez a régi népdal jutott eszembe, amikor a Vajgar tó ébenfekete vizében megpillantottam Jindŕichúv Hradec ódon tornyainak napsütötte tükörmását. Mint hűtlen szerető, ebben a pillanatban teljesen el is feledkeztem Tŕeboňról, amelytől pedig alig egy órával ezelőtt búcsúztam — igen-igen nehéz szivvel, és csakis az előttem kibontakozó panoráma kötötte le érdeklődésemet, így jár azonban állítólag minden idegen, aki a Vajgar felől közelíti meg a várost, az ötlevelű rózsa urainak egykori fellegvárát.

Jindŕichúv Hradec jellegét nagyjából a Rozsmberkek nagyszabású építkezései határozzák meg még ma is. Ami viszont természetes, mivel ők voltak az ország leggazdagabb és leghatalmasabb oligarchiái és Prága meg Pardubice után, éppen az ő székvárosaiban, Český Krumlovban, Tre- boňban és Jindŕichúv Hradecben, no meg a szomszédos Telčben születtek meg a kései gótika és a reneszánsz korának szebbnél szebb műemlékei, melyeknek egész Közép- Európában nincsen párjuk.

E festői városkához, amelyet a tizenötödik délkör pontosan a főtér közepén szel át, számos magyar emlék fűződik.

A vár gótikus kápolnájában esküdött örök hűséget 1564. szeptember 10-én Zrínyi Miklós, a szigetvári hős, Rozsmberk Évának, a leggazdagabb és leghatalmasabb cseh menyasszonynak. Éva asszony is sokáig állta a sarat. Férje hősi halála után, esztendők hosszú során tetszelgett magának a hradeci Penelope szerepében. Szerepét azonban nem játszotta végig és egy simanyelvű bécsi udvaroncnak beadta a derekát.

A Nežérka hullámai felett szürke, barátságtalan kolostorszerű valami emelkedik, elölről a Balbin tér felől viszont meglehetősen kecses barokk épületnek látszik. Ma múzeum, valamikor jezsuita kolégium volt, a hátsó blokkot valóban kolostornak használták. Itt tartotta fogva a bécsi császár Zrínyi Ilona fiát, II. Rákóczi Ferencet. Német szóra kényszerülve, kurtára nyírt hajjal és németes ruhában, mord arccal járt-kelt a „magyar párduckölyök“ az akkoriban Neuhausnak elnevezett városka utcáin. Rabságának komor napjait csupán az eishorni pap, néhány kedves cseh diák és egy szőkefürtű kislány vidámította fel olykor-olykor. A fiatal rab szabadságszeretetét, lázadó természetét nem tudta megtörni sem a hradeci, sem a krumlovi, sem pediglen a bécsújhelyi jezsuita drill. Erről meggyőzte később II. Rákóczi Ferenc magát a császárt is, amikor kurucai élén Bécsig űzte a labancokat.

Meg-megállok az egykori kollégium szö- kőkutas és oszlopsoros udvarán. Rengeteg itt a külföldi turista, csakúgy, mint a vár árkádos udvarán. Mindnyájan a gyűjteményekre kíváncsiak, zajosak, mindenüvé bedugják az orrukat.

Untat a zaj és a várudvaron át a Vajgar mellett egy ódon ház felé tartok, ahová turista nemigen juthat be. Ebben a csendes fehér házban gyártják ugyanis a híres Jindŕichúv Hradec-i gobelineket, amelyek minőségükkel, művészi kivitelezésükkel felveszik a versenyt Jean Lurcat aubus- soni tapisseriejével.

Benn barátságosan fogadnak s nagy készséggel vezetnek a napfényes tiszta helyiségbe, ahol fürgeszemű, jó ízlésű szövőnők keze szövi a gobelineket, tempósan, pontosan. Egy faliszőnyeg elkészítése 4— 5—6 hónapig is eltart.

Az utolsó hónapokban J. Tichý, Cyril Bouda, K. Svolinský, Müller és Fulla tervei alapján készítettek néhány bámulatosan szép gobelint. Náluk szövette meg Jean Lurcat modern tapisseriejét, a „Kakast“ s ezt a megbízatást a műhely kollektívája

— vezető, tervező és munkás egyaránt, magas kitüntetésként könyveli el.

Ügy látszik a szép és tiszta munka, a kellemes munkahely kellemes embereket nevel, mindenki szívesen mosolyogva felel kérdéseimre, türelemmel magyarázzák a számomra nehezen érthető dolgokat. Szeretnék gyakran ide visszatérni, ellesni mesterségük, művészetük fortélyait, ám az óra mutatója megállíthatatlanul előrehalad. Futtában még rápislantok a hradeci vár egyik gobelinjére, itt javítják nagy szakértelemmel. Aztán búcsúzom a vajgar- parti kis műhelytől, a délkör árnyékában meghúzódó várostól. Utam utolsó állomása a fehér Tele, amely földrajzilag már morva földhöz tartozik, de a történelem és művészettörténet a csipkerózsa és buzogány délcseh birodalma szerves részének vallja. Hisz a mesebeli telči főteret a Rozsmberk család reneszánsz várkastélya zárja le, loggiáival, erkélyeivel és hatalmas parkjával, ahol — legalábbis így tartja a ha