Irodalmi Szemle, 1961
1961/5 - ORSZÁGJÁRÁS - Gyurcsó István: Az Ivágyó fenekén
Gyurcsó István az Ivágyó fenekén Részlet a szerző készülő riportköte Ostor pattog a berzétei utcán. Gyöngyös bácsi, a szövetkezet gulyása pattogtatja ostorát odakin a korai napfényben. Tegnap meglepődve fogadottt, hogy néhány perc múlva kíváncsian nézegesse a magnetofont és még kíváncsibban hallgassa vissza a nótáját: "Kifeküdt a gulyám harmatszállatára...“ Ma reggel már dér a harmat. A gulya is nehezebben fekszik ilyenkor. Ébred, mozdul a világ. Egy piciny darabja itt is mozdul, hogy vele megtegye az ember is az egy napra való tennivalót, hogy előbbre mozdítsa, ha csak egy küllőnyire is, az élet kerekét. Harmatszálltával, korai dérrel köszönt az őszi reggel. Lajos bácsi mutatja is a szürke vendéget a kapun általfutó keskeny lécen. DérAlmát pirosító, lányokat, menyasszonyokat szépítő jele az időnek, idill volna, ha nem tudnám, hogy ezer meg ezer hektárnyi földön ezernyi meg ezernyi asz- szony és leány csapkodja lendülő karmozdulattal a cukorrépa leveles koronáját. Szépítő idő... Hull a répa koronája, ami egész nyáron át őrizte, védte hazánk fehér aranyát, a cukrot. Suhognak a sarló alakú kések, a deres markolás szaporítja a kérges tenyerek berepedt vonalait. Mozdul a világ... Munkára, békére mozdul... Mennyi az, amennyit meg tudok őrizni e mozdulás pillanataiból? Mennyi az, amennyit rögzíteni tudok a ceruza grafit hegyével, az acéltoll karcolásával jegyzetfüzetem kockás lapjain? Könnyen lehet, hogy éppen a legfontosabb kerüli el figyelő szememet, hogy fülemmel sem azt fogom fel, ami örök élmény maradhatna és tovább kísérhetne az élet útjain! Hallgatom a csizmakoppanást, kannacsörgetést. Zörög a szivattyús kút, sistereg a víz a cínkanna fenekén. Telik az itatóvödör, és csikorog az udvar kavicsos háta a csizmatalp alatt. Gondolatban bizony én már hűtlenül messze járok innen. Rozsnyóbánya eddig ismeretlen mélységeit vetíti elém a képzelet, hogy a magasságok után a mélyséZümmög, dübörög, csattog, bömböl; az akna kőfalán dörömböl a kéz, a szív, az agy; a vállperec reng, és a homlok gyöngyöt csörgedez. Verítékpatak, keserű, sós ital töröld le, béke, édes csókjaiddal, józan ész, könnyíts a munka nehezén'. Itt vagyunk, lám, a tárna fenekén, hol tavasz, nyár, ősz, tél oly egyformaság, hol olyan mindegy, mélység vagy magasság... A kompresszor küldi csak üzenetét, kip, köp, csöpög a víz, és a veríték megszaporítja a csöppnyi patakot... Hogy jutnak ide a szép őszi dalok 9 ország járás
