Irodalmi Szemle, 1961

1961/5 - Mács József: Motorbicikli

Jönnek a szomszédok is, beszivárognak lassan az udvarra gyerekek, asszonyok, férfiak és a csibukoló öregebbek száján értelemmé formálódnak a szavak:

— Ha még egyszer fiatalok lehetnénk!

Az asszony szól:

— Készen az ebéd.

Az ember indul a felesége után, a fiú ellenben marad, semmi kedve az ebédhez. A motornak varázsa van, nem tud szabadulni tőle.

— Én később megyek — kiáltja a szülők után.

A szomszédok elvonulnak.

— Aztán gyere hamar — fordul vissza a lépcsőről az ember, onnan nézi a fiát, aki berúgja a motort.

Nézi, egyre nézi, míg csak el nem tűnik a szeme elől...

Nem hajt végig a falun. Egyelőre beéri a korcsmával. A legények ott gyülekeznek szombat délután, ott kártyáznak, bolondoznak, beszélgetnek, aztán olyan jó hallgatni a dicsekedésüket.

Két szál legény könyököl az asztalon, a korcsmáros újságba temeti az arcát. Leül közéjük, de a bicikliről nem szól. Várja, hogy ők említsék fel.

Az egyik virtusra, vakmerőségre termett, sebtapasszal letakart homlokú legény meg is tudakolja:

— Megvettétek?

— Meg.

— Milyen?

A fiú a vállát vonogatja.

— Próbáljátok ki — ajánlja a másik legény, akit éppen a napokban avattak motorbicikli-tulajdonossá.

— Próbáljuk ki — állnak fel az asztaltól.

— Literbe fogadok, hogy nem érsz utol — tartja tenyerét a sebtapaszos.

A fiú gondolkozik. Kivár. Tanfolyam, szabály, figyelmeztetés, minden eszébe jut. Az apja, a szövetkezet pásztora, szép fiatalsága a kihívás ellen szól.

— No, hát megijedtél? — nevet szemébe a sebtapaszos.

Nem maradhat szégyenben. Belecsap a tenyerébe.

Kint vannak a korcsma előtti téren, felbődülnek a motorok és nekiiramodnak. A sebtapaszos előnyt nyerve vágtat ki a faluból. Kukoricások és búzatáblák közt rohan. Fölényesen integet hátra.

— Hol vagy?

Üj a motor, nem szabadna erőltetni, de a fogadás beszél már az ész helyett. Ráhúzza egészen a gázt, utoléri a sebtapaszost. Szédületes iramban megy, a korhadt fahíd szinte repül felé. Kicsit magas, kicsit hepehupás és homokos itt a töltés, megcsúszik alatta a gép.

Megbillen az ég, dülöngélnek a fák, a világ is mintha megtántorodna egy pillanatra ... Fülsüketítő csörömpölés ... Őrületes zuhanás ... Aztán semmi.

A sebtapaszos legény sápadtan, félelemtől reszketve hajol a fiú fölé, az édesapja meg a lépcsőn áll és belehallgatózik a csendbe.

A nap a felhők mögé bukik, s arcából mintha vér patakzana.

520