Irodalmi Szemle, 1961

1961/5 - Tóth Tibor: A kommunizmus küszöbén

innen is ered meggyőződésünk, amellyel a holnapok és holnaputánok valóságát idéző sorokat a ma kézzelfogható tényeként fogadjuk, szinte érzékelve a kibontakozó, formát öltő, minden perccel, minden órával közelebb jövő jövendőt.

Mindent az ember nevében, mindent az ember javára — a párt jelszava ölt testet a program tervezetében. Az ember javát, az ember jobb és szebb életét szolgálja minden igyekezet, minden, az emberi társadalmat előbbre vivő törekvés. A már megtett, biztossá megépített út — a szocializmus országútja — mint kiindulópont, mint támasz szolgál a további építéshez: s az építők munkája oly sebes ütemben váltja valóra a tervezők vázlatait, hogy elnézve a végtelenbe ívelő utat, pontosan meg sem mondhatjuk: meddig a kész útszakasz és honnan a terv. Az úttörő, az építő nyomán egyre újabb és újabb népek járják a fejlődés, a jövendő, a történelem országútját: közéjük tartozunk mi is, Csehszlovákiában, mi is a szocialista társadalmi rendet gyarapítva, tökéletesítve immár a jövendő kommunizmust építjük.

Meggyorsult a történelem — a programtervezetet olvasva ez egyik legelső és legszembetűnőbb tanulság. Igaz, a változás, a fordulat kritikus pontjára érve a kerék mozgása mindig meggyorsul, sebesebben lendül át a fordulóponton. Ám a fordulat tulajdonképpen már ötödfél évtizede megtörtént: s azóta a fejlődés üteme egyre gyorsul.

Amit egykor évszázadokkal mértek, akkora fejlődést ma évtizedek alatt könyvelhetünk el. Az ember elgondolkozik rajta és beleszédül: évszázadok, sőt évezredek kellettek hozzá, hogy az emberiség akkora utat tegyen meg, amennyi ma belesűrűsödik egy emberöltőbe. Mintha ott állnánk, szétvetett lábbal a történelem küszöbe fölött: egyik lábunk még az előbbi korszakban, á másik már egyre biztosabban áll az új, egyre lombosodó éra talaján.

Nem évszázadokban: évtizedekben méri a fejlődést a programtervezet is. Évtizedenként, sőt talán évenként ölt egyre konkrétabb formát, valósul meg kézzelfoghatón a jelszó: Mindenki képességei szerint, ^ mindenkinek szükségletei szerint. Emberöltőnk mérnöki korszaka pontosan kijelöli, mikor és meddig, mivel és hogyan gyarapodjék életünk. A második évtized folyamán fokozatosan mindenki számára ingyenes lesz a lakás használat, a közlekedés, a víz, a fűtés, öt naposra csökken a munkahét, ennek ellenére három és félszeresére nő az egy emberre eső reáljövedelem, és ami nemzedékek hosszú sorának álma volt: meghosszabbítják az ember életkorát.

A szocialista, a kommunista állam nem nevezi magát hivalkodva, a mai tőkés államokhoz hasonlón az „egyetemes jólét államának“. Csak szószaporítás lenne, ha ezt tenné: hisz a szocializmusnak, a kommunizmusnak a lényege az emberek jólétének, jobb életének munkálása. Ám nézzünk csak körül a nyugati „jóléti“ államokban, láthatjuk-e bennük a programtervezet vázolta fejlődés csíráit? Megdöbbenve olvastam nemrég, hogy a szomszédságunkban a jólét példaképének kikiáltott Ausztria egyik tartományában, Burgenlandban az újszülött gyerekek öt százaléka meghal. A lakás az állampolgárok egyik legnagyobb gondja: valamirevaló lakás költségei messze meghaladják az egyszerű dolgozó ember keresetadta lehetőségeit, de még így is a lakbér átlag a jövedelem egyharmad részét emészti fel. Ami a közlekedést illeti, egyre-másra olvashatjuk az újságban, hallhatjuk a rádióban: Angliában, Franciaországban felemelték a vasúti díjszabást, Bécsben és Ausztria más városaiban megdrágult a villamos.