Irodalmi Szemle, 1961
1961/4 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Gondolatok a budapesti színházi életről
sérletté, amely nem mutatja az élet teljességét és a részből is csupán a ferdét, az előre mutatótól eltérőt adja. ■ Kolozsvári Grandpierre Emil A ló két oldala című szatírája nem hoz újat vagy eredetit, ami arra késztetne, hogy részletesebben elemezzem. Ugyanezt mondhatom Boldizsár Iván A ferde torony című színművéről. Kísérletek ezek, amelyeknek bemutatása indokolt, mert hiszen ilyen kísérletek nélkül nem alakulhat ki az új magyar dráma. Fehér Klára Kevés a férfi című vígjátéka sem jelent határkövet a népszerű írónő pályáján. Ezeknél a kísérleteknél jelentősebb Sós György A pék című életképnek minősíthető színjátéka. Nincs nagyigényű darabról szó, fordulatos cselekménnyel sem bilincsel le, de főhősében, a munkáját haláláig becsülettel elvégző pékmesterben Sós a mai szocialista életnek egy megnyerő, rokonszenves alakját rajzolta meg. Hitele, igazsága van az öreg péknek, szívesen figyelünk fel a játék lírai hevületű szép párbeszédeire is. Dobozy Imre és Boross Elemér Váczi utca című zenés játéka a sikeres kísérletnél már többnek mondható ebben az újfajta színpadi műfajban. A Váczi utca nem lép fel a szatíra igényével, Dobozyék ostora szeliden csattog a maszekosok hátán és ez nem hiba, mert jóízű komédiát adnak és szelíd ostoruk is érinti új társadalmi rendünk fonákságait. A Hubai—Vas—Ránki zenés játék (Egy szerelem három éjszakája) bizonyos emlékeket, asszociációkat ébresztett bennem, Radnóti, Fenyő és Sárközi tragikus halálát juttatták eszembe és ez elfogulttá teszi ítéletemet. Attól tartok, hogy a játék expresszionista elemei, némely homályos részek miatt másra nem hatnak így — el sem tudom képzelni előadását más környezetben, idegen nyelven, noha Ránki szép muzsikája, Vas gyönyörű versei megérdemelnék, hogy másutt is megismerjék. Itt csupán az zavart, hogy a paródiának szánt chanson érzelmességével és szép melódiájával a legerősebb hatást váltotta ki — bizonyára a szerzők intenciója ellenére. Zenés játékot írt Illés Endre Jókai Mór Gazdag szegények Című regénye nyomán. Sajnos, Jókai romantikája ezúttal nem hatott, Polgár Tibor zenéjét sem kísérte nagyobb siker. Hiába, megfelelő tradíció hiányában a zenés játék műfaja nem hajt még életképes ágakat; a magyar színpad sem jutott még tovább a kísérletnél, noha van megfelelő színészgárdája és rendezője is ennek a műfajnak. Műkedvelő színjátszó csoportjaink még ma is játsszák Vészi Endre A titkárnő című színjátékát, ami nemcsak annak tudható be, hogy elevenen pezsgő, érdekes és színes a cselekménye, de azt is igazolja, hogy mondanivalója időszerű, nem vesztette el aktualitását. Legújabb színpadi művének, az Árnyékod át nem lépheted című drámának talán még aktuálisabb és igényesebb a mondanivalója, mégsem jelent gazdagodást a szerző életművében és bizonyos tekintetben csalódást is okozott. Vészi játékával bővebben foglalkozom, mert bizonyos általános következtetések vonhatók le belőle. Hol a hiba, hogy az érdekesnek Ígérkező téma nem bilincsel le és azt a gondolatot ébreszti, hogy ebből az élményanyagból nehezen születhet igazi dráma. Zsákutcába vezet, ha egy rangos író nem közvetlen benyomásai, hanem jobbára elképzelései, könyvélményei alapján indul el és olyan témát ragad meg, amelyet nem élt át, közvetlenül nem látott, amelybe hely- és környezetismeret hiján kellően nem mélyedhetett el. Vészi esetében is elsikkad a dráma igazi vonzása és sodrása, nem érezzük benne az élet igazi érverését, a jellemek és történések hitelét és a dráma áramköre forróság nélkül, szinte hidegen árad. Mert nem elég az író fasisztaellenes magatartása, ha történetesen a Nyugat-Német- országban újjáéledő fasizmusról akar drámai formában híradást adni. A gyűjtőtáborok tegnapi hiénái és farkasai, SS-legényei és Mengele doktorai ma élnek ugyan és nem egy közüiük a régi dicsőség fényét és újjáéledését áhítja, mégsem tudom elhinni, hogy ezek a patkányok egy társuk felett ilyen naiv formában mondanák ki és hajtanák végre az ítéletet. Hugó és társai nem keltenek bennem félelmet, az érvelésükkel plakátszerűen hatnak, mintha egy újság lapjaiból lépnének ki és nem egy forrón aktuális dráma hiteles világából. Nem ezekben a drámainak kendőzött külsőségekben, Hugó és társainak fellépésében rejlik a lényeg, hanem az általuk képviselt fasiszta szellem összecsapásában az újjal, amit a drámában Paul, a fiatal tanár oly rokonszenvesen képvisel. Itt vártam az igazi drámát, a belső vonalon, ahol az író mankók nélkül támaszkodhat a képzeletére és nincs szüksége a tények hitelesebb ismeretére, hogy meggyőzően hasson. Dramaturgiailag elhibázott az is, ha a felvonást vagy a képet „bemondás“ zárja le, ahelyett, hogy a cselekményben, bonyodalomban jelezne valami fordulatot vagy valaminek a befejezését. Vészi színművében a képet záró „bemondások“ elveszik a dráma élét, elmarad a közönség külső reagálása is, az erősebb taps, noha nem vitás a hatásra törekvő szándék. Erőszakolni ezt nem lehet, a hatásnak is belülről, a dráma lényegéből kell fakadnia. ■ A többé-kevésbé sikeres kísérletek ismertetése és elemzése után rátérünk annak a négy új színműnek ismertetésére, amelyek valóban értékes színpadi alkotások és amelyeknek igényesebb — nem egy esetben költői — mondanivalója megérdemli, hogy bővebben foglalkozzunk velük. Elsősorban Mesterházi Lajos drámája, A tizenegyedik parancsolat kapott meg; izig-vérig mai a mondanivalója — helyenkénti belső ellentmondásai ellenére is — nagyon aktuális, formailag is kiforrottabb, sikeresebb műnek
