Irodalmi Szemle, 1961
1961/4 - Márkus Valéria: Fény és sötétség éneke
A. Hoffmeister rajza (1936) Ünneplő ruhát öltenék És díszeket Ujjonganék Jajgatnék Fejemre hamut hintenék Megszaggatnám öltönyöm Öröm és bánat tépdes Immár huszonöt éve Oh végtelen idő Egyetlen pillanat Nincs mérték Nincs szünet Nem lehet közöny Tespedés irtózom tőled Égj, lobogj régi szenvedélyem Arcodat mezítelen Láttam történelem Hallottam szívdobogásod Népkormány Barcelonában bölcsődnél Álltam egykor Mosolyogsz mint a Kisdedek Murillo képein Sárgán csorog a napsütés Zöld kertek mélyén Fehér paloták bújnak Márványszobor áll őrséget egy osztály felett. Szent János kenyérfa Gyümölcse koppan Sovány lovacskák legelésznek A dombon Az aszfalt olvadoz Táncol dalol a város Salud Kamerad Vivát Díszben a házak Szőnyeg az erkélyeken Virágok zászlók lengenek Vörösben s nemzetiszínben Szellős saruban Kék darócban Tiszta ingben Menetel Falvak népe Munkás értelmiség
