Irodalmi Szemle, 1961

1961/4 - Fábry Zoltán: Európa elrablása

német militarizmus mindig visszarévül a középkorhoz, európai jogigényéhez. És itt nem kis szerepe van a cseh medencének és Prágának. A német sztratégia egyik alaptétele: akié Európa szíve — Prága — azé Európa. Kari Haushofer, a Geopolitika „atyja“ e ponton mesterét idézi: „Ratzel szerint a német történelem legnagyobb szerencsétlensége, hogy a német élettér szívében nem sikerült a cseh erdőbástyát teljesen elnémetesíteni". Csehszlovákia német megszállása teljes egészében ezt a vágyott célt szolgálta. Neurath és Frank 1940-ben a Führer elé terjesztett javaslatukban hangoztatják: „A birodalmi politika célja Cseh- és Morvaország területének és lakosságának maradéktalan germanizálása." Heydrich birodalmi helytartó 1941. okt. 2-án Prágában beszédet mondott, amelyben kifejtette a kérdés végleges megoldásának módozatait. Ezek szerint a lakosság egy részét el kell némete- síteni, „a germanizációra alkalmatlanokat" pedig az Északi Jeges-tenger partvidékére telepíteni, illetve megsemmisíteni. Borrmann, Hitler helyettese 1942. VII. 8-án körlevélben követelte, hogy a zsidók kitelepítése után hozzá kell fogni a csehek kitelepítéséhez.

Barnicknál a középkori német jogigény legfőbb tromffá, új Sacrum Imperiummá lényegül. Vágyálma a XIV. századot élteti: az új Németországnak Csehország lenne a központja és Prága a fővárosa: „Prága maradt mindvégig az egyetlen főváros, amelynek valaha sikerült szervesen összekapcsolnia az egész német térséget a Maastól Memelig, az Etschtől a Béliig ... A cseh tipikus keleti német, mindössze nem beszél németül". És ezt egy „porosz" mondja — minden hitleri fajteória megcáfolója

— ez a tipikus nyugati szláv, aki „mindössze“ nem beszél szlávul, de németül, azaz poroszul: és poroszul beszélni nem jelent mást, mint a háború nyelvén beszélni és a háború jogán cselekedni: „A harmadik világháború... lesz valószínűleg az egyetlen út, mely a német kérdést megoldja. Ahogy Brandenburg, ahogy Poroszország jelentette egy új német birodalom modelljét, úgy kell most Nyugat-Németországnak az egész németség képviseletében mintául ékeskedni. .. amíg a keleti tér messzeségeiben felhangzik a halali és mégegyszer megindul a nagy vadászat“.

Ahol a probléma-megoldás vadászatot asz- szociál, ott megszűnt a nép-emberi viszonylat. E viszonylat-nélküliség Franz Marx meglátását igazolja: „A világtörténelem egyre jobban embervadászattá aljasúl". A háborúval állattá aljasított és aljasult ember — önigazolásul

— vadálattá, kiirtandó toportyán féreggé kénytelen avatni minden mást, aki nem az ő módján, vagy hitén él, mindenkit, aki nem az ő nyelvén beszél, és nem veszi észre, hogy éppen ez embertelenség révén, e hazug könnyítés útján változik át ő maga kivédhetetlenül — vérengző fenevaddá. Aki háborút idéz fel, rabja lesz, embertenítettje, ember-ellenség, antihomo, antihumánum. Ez a háború törvénye, „ez az éjjel rendje“, „ez a

rémnek hangja", ahogy az első világháborúban Ady Endre borzongta áthághatatlan igazsággá:

„Bús gőzösök nyínak s kutyáim üvöltenek: ez az éjjel rendje, Sokasodott hadak és vadak Hozzák őket gerjedelembe:

Mert a hadak megsokasodtak,

Mert a vadak elsokasodtak“.

így riadozott a magyar költő, az „ember az embertelenségben". Allatotk térfelére utalta és útálta az imperialista háborút. A német költő Richard Dehmel, aki pedig sem azelőtt, sem azután nem tartozott a soviniszta gyűlülködők közé, — a tizennégyéves fertőzés deliriumában még az állatokat is harcosokká emberíti: „A lovak prüszkölő orrcimpákkal állnak őrségen. Németország dicsőségéért, jogáért és hatalmáért ók is a vérüket adták... a falvakban veszetten ugattak a kutyák: állataink érzik az Isten-óra komolyságát". Micsoda blaszfémia! Micsoda különbség a költői magatartásban! És micsoda hivalkodó európai magyar bizonyosság, hogy Ady Endre találta el az Igazi hangot, az elítélő elvetést: a háború az ő szemében az „éjjel rendje" és a „rémnek hangja"! Ady igaza: a gondolat igaza, a béke igaza — mindenképpen igazolódott!

Fekete az éjjel színe, és fehér alapon fekete kereszt: az előlegezett bűnbocsánat német jelképe! Fehér alapon fekete kereszt: íme, vadászatra futja belőle, embervadászat menlevelére, háborúra, rend-teremtésre. De ez a rend: „az éjjel rendje" és ez: a halali ,a rémnek a hangja“, mely sose hoz reggelt, békét, rendet, megoldást. Háború sose hozhat megoldást: az éj, a rém görcsbe ver, félelembe, szolgaságba és

— gyilkosságba! Ady jól érezte, tudta és mondotta:

„De erdők, éjek megmaradtak, nagy riadások megmaradtak,

S a kisértetek megmaradták“.

Fehér köppenyben fekete kereszttel kísértetek járnak közöttünk: a háború német uszí- tói, riadásai, az ember-hajnal riasztói, a béke késleltetői és — gyilkosai. „A bonni állam Európában a békés egymás mellett élés, a leszerelés és a feszültség-enyhítés legfőbb ellenfelévé vált" — állapította meg a kommunista- és munkáspártok moszkvai Nyilatkozata. A világbéke változatlan kerékkötője a német imperializmus. Európa jogigényének kolonizációs gyakorlatát a Hitler praktizálta „új európai rendet" csak háborúval lehet realizálni. Most a halali jelére várnak, új embervadászat kezdetére, új, minden eddigit felülmúló középkorra: népek, osztályok, elvek inkvizíciójára, az antihumánum kodifikálására. És a nyugatnémet klarikalizmus áldón nyugtatja kezét az új embertelenség felett: a Keresztény Demokrata Unió minapi kongresszusán az egyik referens a humanizmus felülvizsgálásának szüksé