Irodalmi Szemle, 1961
1961/4 - Fábry Zoltán: Európa elrablása
jak, hogy a szláv faj alsóbbrendű és hogy a zsidók mégcsak emberszámba sem veendők, akkor az ennek megfelelő eredmény nem maradhat el!“ Az eredmény nem maradt el: Auschwitz összegező név lett, és a zsidóírtás, lord Russel fogalmazásában: „a világtörténelem legnagyobb bűntette“. A háborús uszítás eredménye: a fékevesz- tettség. Ez szüli, hozza és adja a tekintetnélküliséget. A háború: az emberirtás szabadsága. A gyilkos eleve menlevelet kapott: meggondolatlansága, könnyelműsége emberi életekbe mar. A német militarizmus gyilkos rendszere 1945 után nem kapta meg büntetését. A nürnbergi per jelképes aktus marad. Hiába akasztottak és hiába szórták szét az elégetett hullák hamuját: az egész csak porhintés volt. Aki e pert átvészelte, vagy bölcsen megbújt valahol, az ma mindenkinél nagyobb hős lehet. A bűnösök kilencvenkilenc százaléka megmaradt és Nyugat-Németországban ma újra ők jelenthetik a német militarizmus viru- lenciáját és a háborús uszítás mindennapját. Az eredmény itt önmagától adódik. A háborús uszítás végkonzekvenciája: a háború — a háború, mely ma az atombomba korában, egyik percről a másikra visszacsinálhatatlanul a leggyilkosabb katasztrófába torkolhat. A német militarizmus Európában mindenki másnál jobban mondja, kívánja, akarja és valósítja a háborút. És a legsajátosabb önkifejezése realizálására, a maga módján, mint NATO-tag, a maga javára használhatja fel a szövetséget. A „Zeitschrift für Geopolitik" (1953. 4) e viszonylat lerövidített formulájában elárulja a vágyott célt: „Jelszó: Macht mir Európa stark“. Azaz csináljátok nekem erőssé Európát, hogy felhasználhassam. Az „európai katona" vonalai kezdenek újra kibontakozni. Európa német veszedelme ma a legközvetlenebb aktualitás. Hogy ez mennyire így van, azt a csehszlovák kormány parlamenti nyilatkozata bizonyítja (1960. VII. 12): „Igaz, hogy azok az idők már rég elmúltak, amikor a nyugat-német militaristáik szabadon valósíthatták a „Drang nach Osten-t" és okkupál- hatták Csehszlovákiát... A nyugat-német imperializmus veszélyét ma nem az jelenti, hogy hazánk és más államok ellen szőtt terveit megvalósíthatná. Ez ma már képtelenség. A veszély abban áll, hogy nyugat-európai partnereit beránthatja egy háborúba, és így, liyen módon kirobbanthat egy új világháborút.“ Ahol csak a katona jelentheti az embert, ott csak a háború jelentheti a jövőt. A cél nem változott, csak a mód: a világot új háborúba kell rántani, hogy a német militarizmus a NATO tüzénél megsüthesse a maga pecsenyéjét. A tábornokok nevetnek, és a vámtisztek a hóhérkötél gyönyörűségéről álmodnak. felség-koloritjává. Fekete-fehér: az egyszerűség, a puritán vagy-vagy színe. Az egyszerűségé: az egyszerűsítésé. Végeredményében: a tekintetnélküliségé, a kizárólagosságé. Fehér alapon fekete kereszttel kezdődött, a köpennyel kezdődött, aztán lett belőle vaskereszt, első- és másodosztályú: Hitler tölgyfalombbal cifrázta, és végső fokon briliánsokkal adományozta e legfőbb hadi kitüntetést. A kolonizáció a harc, a háború, a hódítás a kereszt jegyében kezdődött mindenképpen. G. Barraclough, a modern angol történész, a keleti kolonizációt a német-római császári igényből vezeti le: „A császári cím itt felbecsülhetetlen értékűnek bizonyult, mert ez morális jogot adott a keleti terjeszkedésre, és így az Egyház támogatását is biztosította. A pogányok megtérítése a császári küldetés egyik része volt." A vendek elleni német hadjáratot a francia Clairvauxi szt. Bernát prédikációja vezette be: „A vend népet vagy vallását ki kell irtani.“ A vallás érdekében — ha nem hajlik — ki lehet irtani, el lehet űzni egy népet! Cuius regio, eius religio: akié a föld, azé a vallás. A középkornak, csakúgy, mint a reformációnak és az ellenreformációnak ez, ennyi volt a törvénye. De a német expanzió a vallási apropót csak alibinak, csak menlevélnek, csak útlevélnek használta fel legsajátosabb imperialista céljai realizálására. Akárcsak ma. A nyugatnémet klérus minden árnyalata egyetlen korszerű keresztény felÜjra képet nézek. Egy fényképen Adenauer mosolyog: alakját a német lovagrend (helyesebben: a középkori német rend-lovagok) fehér köpenye borítja: fehér alapon nagy fekete kereszt! Fehér-fekete: Poroszország színe, a porosz-németség ismérve. Fehér-fekete: a porosz föld meghódítóinak, a szláv porosz föld gyarmatosítóinak a színe. Fehér-fekete: a németté kolonizált Prussia, a hódító német lovagrend színképe. Fehér alapon fekete kereszt: ezt az évszázados német totemet még a horogkereszt sem tudta kiszorítani. Üjabbkeletű modern kiadása — a hohenzollerni vaskereszt — Hitler alatt újra lovagkeresztté avanzsált: a Führer új lovagjai ősökkel parolázhattak! Adenauer a fehér-fekete köpenyben a történelmi megszakíthatatlanság folyamatosságát biztosítja. Amikor ez ősök kosztümjében fényképezted le magát, akkor . ez maskarádánál többet jelent: egyértelmű azonosulást és vállalást. És ez az igenlés nem más, mint a koIonizációs gondolat sugallása és tudatosítása. Adenauer ezt nem is rejti véka alá: „Amikor a Kelet új rendezéséről beszélünk, akkor az újrakolonizálást értjük alatta. Én a „koloni- zálás -szót nagyon megfontoltan ejtettem ki. Ogy hiszem, a feladatot csak ezzel a szóval lehet illetni és kifejezni. (Bulletin dér Bun- desregierung, 1953. II. 3.) Fehér alapon fekete kereszt: a pogány, szláv porosz föld e jelben és e színben vált a legsajátosabb német színképpé,: Poroszország O O* >;£z az éjjel rendje“.
