Irodalmi Szemle, 1961
1961/4 - Ľubomír Smrčok: Hazafelé
tűnt: ki-ki falusi gazdának, vagy városi kupecnek nézhette őt. Éjszaka a szovjet határőrök s a már ismerős összekötő futár kíséretében átkelt a határon. Búcsúzóul és az út sikerére nyeltek egy kortyot a vodkás üvegből. Eddig ment minden, mint a karikacsapás. Most mutatkoztak meg a gondos előkészület előnyei. Eleivel óvatosan kellett haladnia, mert a közelben német járőr kószált. A határ túlsó oldalán, Volosanky faluban egy gazda házába tértek. Az összekötő vezette ide, ezért nyugodt volt és biztonságban érezte magát. Napközben úgysem tehetett volna egyebet, leheveredett hát és elaludt. Hosszú út állt előtte, erőt gyűjtött. Késő este ébresztették föl. Hosszú éjszakai út várta. „Legjobb lesz, ha a mi viseletűnkhöz hasonló ruhát öltsz ...“ Az összekötő futár báránybőr-bundát, posztónadrágot és egy pár botost adott át neki. „A botos ugyan melegebb, de a csizma nem engedi át a vizet“ — érvelt, mikor a botost visszaadta a futárnak. „Nagyon meglátszik rajta, hogy új. Nem tudom, jó lesz-e az a csizma.“ „Az úton majd megkapja a kellő formát“ — mosolygott Barcov. Amaz kételkedve csóválta a fejét, nem tetszett neki, hogy nem fogadja meg a tanácsait. „Ne félj, jól tudom, mit teszek“ — nyugtatta meg az aggodalmaskodó embert. A futár végül egyetértett Barcov kívánságával. „Itt az útleveled is — marhapasszus“ — s egy kétrét hajtott papirost nyújtott át neki. Köztudomású volt, hogy a csendőrök a parasztoktól, ha úton jártak, többnyire nem személyazonossági igazolványt, de marhapasszust követeltek. Barcov mosolyogva zsebre tette. „Bárcsak átengednének vele a határon is“, sóhajtott és elnevette magát, annyira megvidámította saját akasztófa-humora. A ruhát, amiben Lemberg bői jött idáig, az összekötő futár vette gondjaiba. így felkészülve és átalakulva kimentek az udvarra. Az égbolt sűrű csillaggal volt telehintve, a hó csikorgott talpuk alatt. Az eresz alatt az oszlophoz kötve egy tehén álldogált. A gazdája némán köszöntötte őket. Ez a parasztember lesz a kísérője. Bereznóig, ahol reggel nagy vásár kezdődik, még negyven kilométer az út. Falusi öltözetében bátran lépkedett az országúton, markolta a lánc egyik végét, a másik végén pedig ott ballagott a tehénke. Nem siettek, volt idejük hajnalig ... A kis karaván valóban békés benyomást tett volna bárkire, oly meggondoltan és fontolgatva taposta a havat, vagy a parasztszekerek nyomában ballagott. Látszólag nyugodtan vezette a tehenet, de szeme olykor elárulta izgatottságát. Nem csoda, hiszen helyőrségek székhelyén és sok falun kellett áthaladniok. Bizonnyal őrjáratokkal is találkoznak. Mikor a legközelebbi falun keresztül haladtak, azt tapasztalta, hogy senki sem törődik velük. Álöltözete, bajsza meg a tehén, mindez nagyon bizalomgerjesztően és hitelesen hatott... Türelmetlenül várta a legnehezebb próbát, a csendőrökkel való találkozást. Mindeddig csak katonasággal megerősített helységeken haladtak át. A katonák rájuk sem néztek. Biztonságérzete egyre növekedett. Egy faluban aztán kakastollasokkal akadtak össze, s annyira biztos volt már a dolgában, hogy jóelőre ő maga köszöntötte őket... „Jó estét kívánok ...“ A kakastollasok morogtak valamit a bajszuk alatt és gyanútlanul tovább mentek. Átestek hát a legnehezebb próbán ... Büszkeségféle töltötte el, hogy most mindent átgondolt, s ha az összekötők betartják az utasításokat, minden bizonnyal sikerül teljesítenie feladatát. A vásárosok fáradt, kimerült karavánja reggelre szerencsésen, minden feltűnés nélkül megérkezett a bereznói vásárra. A valamire való gazda se vásár előtt, se vásár után el nem kerüli a kocsmát, beültek hát ők is a vásártéri vendéglőbe. A kocsmahelyiség zúgott mint a kas rajzás előtt. Rengeteg vásáros verődött ösz- sze itt. Ennyi ember között már egészen biztonságban érezte magát. Bort rendelt társának meg a maga számára is. Szürcsölgette az italt és türelmesen várakozott. Reggelre megérkezett az összekötő futár is, Barcov ruháját viselte, amelyben átkelt a határon. Fölhajtották az utolsó pohár bort is és szíves „a viszontlátásra“ köszöntéssel elbúcsúzott a gazdától, a tehénke tulajdonosától. Az összekötő futár egy szegény paraszt házába vezette őt, aki résztvett az illegális mozgalomban. Egy asszonyt és három
