Irodalmi Szemle, 1961
1961/3 - ORSZÁGJÁRÁS - Gyurcsó István: A futó téllel
közben. A tegnapi napok meg peregnek, mintha szemeim elé egy titkos kéz vetítené az eseményeket. Leleszen válaszolok a kérdésekre és az emlékezés háttérfüggönyén Zalabát látom. Csontos Vilmos és Lovicsek Béla egy márványtáblát mutatnak. Hetven évvel ezelőtt alakult meg az olvasókör, ott ama csöpp faluban. Vagy háromszáz lelket számlálnak Zalabán ma, sőt talán annyit sem. Hetven évvel ezelőtt vajon mennyi lehetett? Lelesz tízakkora falu. És híresebb is. A keleti végeknek első szövetkezeti községe. Szigorúbban is mérik itt az életet és vele az írót is. — Közelebb az élethez! — mondják. — Az igaz, hogy rakétákat küldünk a csillagok felé, de az élet itt marad, elvtársak, hát arról, az életről írjatok! Ipolyságon is ezt sorolták egy értekezleten, alig pár héttel azelőtt, Pclynék, Szécsénke, Kistúr, Egeg küldöttei. — Ifjúsági irodalomra van szükség! Maira! A tudomány és a technika közvetítésére mai Verne-k kellenek!... A fiatalok gépekről, kozmikus rakétákról álmodnak. Igazat és szépet kell írni, hogy szépet álmodjanak! Vágyakozó ifjúság van a leleszi mezőgazdasági iskolában is. Terveket szőnek, és legyen akárcsak egyszerű szemlélő az ember, ámulva látja, hogy szívük a holnap valóságáért dobog. Holnap ... holnap . .. Repülőgép motorjai visznek, hoznak engem, a gyalogost, újra a Duna mellé. Ide, ahol a Zergehegy oldalán már a mandulafák köszöngetnek az érkező felé. Érkezések ... Indulások ... Szerkesztőségi szobák: szívet és vért forraló jóízű veszekedések, hasznos és néha haszontalan viták szüneteiben kopogtatok egy-egy falu ajtaján.
