Irodalmi Szemle, 1961

1961/2 - SZÍNHÁZ-FILM - Agneša Kalinová: A III. Csehszlovák Filmfesztivál

filmművészet esztétikai normáinak megerősítését jelentik.

Kár volna lebecsülni ezeket a törekvéseket. Annál is inkább, mert mögöttük olyan fiatal emberek állnak, akik még éveken át befolyással lesznek a hazai és talán a külföldi filmművészet további fejlődésére is. De mindkét film, mellyel a most jelentkező nemzedék kitüntette magát — tavaly Kachiň kiegyensúlyozottabb, Kráľ Šumavy (Šumava királya), azelőtt Jasný Túžba (Vágy) és Helge Škola otcov (Apák iskolája) c. filmje tűnt ki — inkább csak Ígéretes kezdetnek tekinthetjük, mint valóban nagy és befejezett alkotásnak.

Az ostravai, de tavaly már a plzeňi fesztiválon is sokat vitatták az úgynevezett „bar- randovi jó átlagot“, mely semmiképpen sem lehet eszményünk és elégedettségünk oka. Éppen ez az úgynevezett átlag azzal fenyeget bennünket, hogy a mai valóságot ábrázolni szándékozó becsületes és jóakaratú törekvéseket elnyeli és megfojtja szürkeségével, mely nyom nélkül és hatástalanul pereg le a filmvásznakon. Nem állítom, hogy néhány film ezek között nem képez kivételt. Közöttük két nagyon szimpatikus kísérlet bemutatja a falu, illetve egy nagy üzem mindennapját, mégpedig Hanibal és Skalský rendező Všade žijú ľudia (Mindenütt élnek emberek) és Blumenfeld Ľudia ako ty (Emberek, mint te) c. első filmje.

Tagadhatatlan, hogy megtartottuk már eddig kivívott eredményeinket a kalandos és detektív filmeket illetően, mégpedig Polák Piate oddelenie (Ötödik ügyosztály) c. filmjével; Karéi Kachyňa Prkovníček (A kis parittyás) és Ján Valášek Čarovn|ý deň (Bűvös nap) c. filmje meghaladja a gyermekek számára készült filmek eddigi színvonalát. Az időszerűségért folytatott harcban a film határozottan megelőzte a drámát és az irodalmat, mert természete szerint közelebb áll a jelenhez s ezért a valóság még inkább éltető eleme. Am egy bizonyos, hogy ezt a harcot ismét csak számbeli fölénnyel vittük győzelemre.

Emellett még több komoly részletkérdés maradt megoldatlan. Az ostravai fesztivál az egyik ilyen kérdésre komolyan figyelmeztetett

— a közönséggel folytatott vitákban és beszélgetésekben —, de az alkotó művészek konferenciáján is. A vígjáték kérdése ez, melynek megoldása egyre sürgetőbbé válik. A bájos Kam čert nemôže (Ahová az ördög nem mehet)

— bár olykor intellektuális humorral áthatott film láttán, egy évvel ezelőtt jól mulattunk és lelkiismeretünk is megkönnyebbült. Azóta ebben a műfajban balsiker után balsiker ér bennünket. Az U nás v Mechove (Nálunk Mechovban) c. filmmel kezdődött el e balsikerek sorozata és a Ľadoví muži (Jeges emberek) c. filmmel végződött. Történetesen mindkettő Vladimír Sís műve, akitől sokkal többet vártunk. Ügy látszik, hogy a filmesek itt könnyen

alávetették magukat a kereslet és kínálat törvényének. Nem tartom lehetetlennek, hogy az igazán nagy film könnyed, humoros formában ábrázolhatja a jelent s elképzeléseimben ezt nem azonosítom valami olcsó hurráoptimizmussal. A valóság megfogalmazásának első sikere Vojtech Jasný Processia k panenke (Búcsújárás) c. filmje, mely az ostravai fesztivál szenzációja volt.

Már nem egyszer bosszankodtunk a „jó bar- randovi átlag“ miatt, mely tisztesen és ipar- szerűen űzött rendezést, színészi munkát, hangkeverést, zenét stb. jelent, de még sosem hallottam, hogy valaki a „kolibai jó átlagot“ szidta volna. Ez még ebben az esztendőben sem kristályosodott ki. Minden bizonnyal a hat szlovák film egyike ismét — jobban mondva először Bielik Štyridsaťštyri (Negyvennégy) c. filmje óta, filmgyártásunk legnagyobb sikere lett, s komolyan gondolunk jelölésével a Nemzetközi Filmfesztiválra. A többi film szemmel láthatóan riélkülözi azt a bizonyos iparszerűséget és tisztes színvonalat, vagy a filmmese is olyan gyenge, hogy a legtökéletesebb kivitel sem mentené meg.

Ideje volna már elgondolkozni azon, miként lehetne biztosítani a szlovákiai filmgyártás általános színvonalának emelkedését.

Végül is igazságtalanság lenne e rövid mérlegelést befejezni anélkül, hogy föl ne említsünk még három nevet;

Bretislav Pojar, Trnka tanítványa, méltó volt mesteréhez és megalkotta bájos és mély gondolatokkal áthatott bábjátékát, a Lev a pesnička (Az oroszlán és a dal) c. filmet és a Mačacie slovo (Macska beszéd), majd a Malo- vanie pre mačku (Macska rajzok) c. két gyermekfilmet. Határozottan állíthatjuk, hogy sok szép humoros ötlettel gazdagította a gyermekek számára szánt trükkfilmek kifejező eszközeit.

Vladimir Lehkjý az ötletes „Élősködők“-kel újra bebizonyította, hogy a rajzolt filmnek nemcsak nagy fejlődési lehetőségei vannak, pl.: a polyekrán-rendszer alkalmazásában — de az időszerű és komoly témák megragadásának igen hatásos eszköze is lehet.

Pavel Hobl nevét, aki dokument filmeket készít, mindenkinek meg kellene jegyeznie, aki filmművészetünk fejlődését figyelemmel kíséri. Ebben az évben két filmje vonta magára a közfigyelmet (Na našej ulici vtedy po ránu — Akkor hajnalban a mi utcánkban és a Fantázia pre ľavú ruku a ľudské svedomie — Fantázia a bal kéz számára és az emberi lelkiismeret) c. filmek. Az újszerűen és a valósághoz híven feldolgozott dokumentum anyag erős, megindító tartalmat rejt magában.

A kisfilm nálunk már régen nem olyan hamupipőke, mint amilyet a filmkölcsönző vállalat csinált belőle. Épp ellenkezőleg, a leghatásosabb és legharciasabb filmművészet.