Irodalmi Szemle, 1961

1961/2 - Fábry Zoltán: Európa elrablása

Európa elrablása 1. „Európa vigyázz!" Budapest nemrég — a Kossuth adó hullám­hosszán — minden csütörtökön 17,30-Kor dokumentum-műsort közvetített. Címe: „Euró­pa vigyázz!" A riasztás parolája ismerős: a második világháború előtt Thomas Mann használta, a jelző akkor jutott a világ fülébe. Ha most a figyelmeztető kiáltás egyazon okból és azonos céllal újra felhangzik, akkor az ismétlődés tényéből adódó veszély kétségtelen és cáfolhatatlan. És mi ez az egyforma és vál­tozatlanul azonos veszély? A hullámhossz így felel: „Keserű igazság: Nyug at-Német or szag­ban él és virágzik a német militarizmus, ve­szélyeztetve Európa, az egész világ békéjét... A Bundeswehr él és erősödik és úgy tervezik: 1961-re Európa nyugati jelének legerőseöo hadserege lesz." Tizenöt évvel a Wehrmacht teljes szétzúzása után, tizenöt évvel a német militarizmus „likvidálása“ után, a még mindig „megszállott" Nyugat-Németországban ilyen hihetetlen ered­ményt produkálni, csak a likvidálásra kijelölt és kötelezett ellenőrök — a „győztesek“ — áruló szabotálásával, cinkos azonosulásával le­hetett. Nyugat-Németország, mint a Nyugat legpotenciálisabb háborús ereje, csak e Nyugat jóváhagyása, segédlete és bíztatása révén vál­hatott újra világveszéllyé. Nyugat cinkossága Nyugat-Németország nukleáris felerősítésével, a nyugat-német militarizmusnak atomhatalom­má való felduzzasztásával, a harmadik világ­háború lehetőségének egyengeti útját. Béke­bontásnak, tömeggyilkosságnak ad menlevelet, útlevelet és nem veszi észre, hogy e rövidlátó tette: bumeráng, és ennél is több és meg- bocsáthatalanabb: öngyilkosság. Nyugat-Német - ország mint NATO-tag, mint Nyugat szövet­ségese: európai képtelenség! A német imperializmus, a német beképzeltség — ko­runkban két világháború bizonyítja — nem ismer, nem tűr szövetségest. Csak önmagát látja, tudja, akarja és valósítja, célját és vágyálmát: a világ vezetését, vagy legalább is Európa uralmát: Német-Európát! Az amerikai Albert Maltz nagy antifasiszta regénye — „A tüzes nyíl" — 1944-ben jelent meg. Itt olvassuk: „Ha Németország megnyeri a háborút, akkor... nem tudjuk, mi lesz Európa sorsa ... hosszú, hosszú nemzedékekre. Ha elveszti a háborút, ki tudja, mit tesznek vele a győztesek... De az is lehet, hogy ők is eszüket vesztik." A prófécia keserűen igazoló­dott: a nyugati győztesek katasztrofálisan besiketültek. Az „Európa vigyázz!" -jelszó elsősorban a lépremenő Nyugatnak szól. A szocialista országok béketábora az éberség és riasztás állandó tudatával mondja és ismétli a legközvetlenebb potenciális veszély tényét és nevét: a német neofasizmus hábo­rút kirobbantó kalandor-valóságát: egyugyan­azon célvalósítás harmadik és minden eddiginél felelőtlenebb próbálkozását: Mi figyelmeztetve vagyunk! Mi e viszonylatban csak a válto­zatlan tegnapi, a barbár embertelenségére büszke ellenséget láthatjuk. Az új német militarizmus csak azonossá züllött cimboráló cinkosainak, bábázóinak lehet a szövetségese, akik — e szövetség hitében, tudatában és biztonságában, minden éberséget elmulasztva, minden tegnapi tapasztalatot feledve — még nem látják és nem ismerik fel az eddig volt, a mindig volt eredendő európai ősellenséget: a változatlanul csak önmagát kiteljesítő német imperializmust. Franciaországban, NATO-egységként — a lakosság tüntető tiltakozását semmibe sem véve — már bevonultatták az első német katonákat, a NATO kulcspozícióiban Hitler tábornokjai ülnek, de a ,Treue Ring" nevű titkos szervezet 1957. VII. 12-én kelt doku­mentumában ezt találjuk: „Németország atomhatalommá válik. A kancellár szavai szerint, Németország az egyesített Európában elfoglalja azt a helyet, amelyre ereje kö­vetkeztében igényt tarthat. Így elérjük moz­galmunk első célját, vagyis a szabad ha­talmi állam megteremtését. A német nemzet természetes expanzitása és egészséges életszükséglete így megkapja a szükséges katonai és gazdasági alapot. Ezután a megváltozott viszonyok között, ha azt szük­ségesnek tartjuk, az Eszakatlanti Paktumot (a NATO-t) elhajítjuk, mint egy kifacsart citromot. Állandóan szem előtt kell tartani Strauss hadügyminiszter azon kijelentését, hogy a Bundeswehrnek csupán Németország érdekét kell szolgálnia." Csupán Németország érdekét! És senki

Next

/
Thumbnails
Contents