Irodalmi Szemle, 1961

1961/2 - Gustáv Bareš: Hajsza

leni támadás után a Himmler kiadta „okmányokban“ valóban szó esett a leadóról.

Moszkva azonban hallgatott, legfeljebb kérdéseket tett fel, amelyekre a Gestapo kénytelen volt válaszolni. Az ellenjáték visszájára fordult — a Gestapo ellen.

Moszkvában az első perctől gyanúsak voltak a táviratok — rejtjelezésük hibás volta és a szokatlan kérdések miatt.

Azon felül Moszkvát figyelmeztették is a dologra, ez a figyelmeztetés Prágából érkezett, egyenesen a pankráci fogházból. Egy kladnoi asszoŕiy, Škrdlant Betyna vasárnap szokása szerint felkereste a fogházban letartóztatott férjét. Az épületben nagy volt a sürgés-forgás, a cellákat telezsúfolták kommunistákkal. A zűr-zavarban Synek Ottónak és Urx Edónak sikerült odasúgniuk az asszonynak, siessen a szovjet konzulátusra és mondja meg, hogy a Gestapo provokációt kísérel meg a le- a<Jóval.

Moszkvában már másnap tudták, hogy a rádió-adó a Gestapo kezébe került. Prágából meg türelmesen küldözgették az üzeneteket.

Ezekben a nehéz napokban Jan Zika hűséges segítő társa volt František Ježek, a Walter gyár művezetője. 1940 februárjában és március elején mindent megtett, hogy állandó biztos rejtekhelyei teremtsen Zika számára, akihez őszinte barátság fűzte. Egyidejűleg segített neki abban is, hogy óvatosan felújítsák a megszakadt kapcsolatokat, s a februári razzia után Ježek lakásán került sor az első illegális összejövetelekre is.

Ügy látszott, minden a legjobb rendben megy. Március 6-án, három héttel a nagy razzia után Ježek ismét külvárosi lakására vitte Zikát. Legalább három napig itt kellett volna rejtőzködnie. Aztán Stodulkába vitték volna, ahol kifogástalan iratokkal legálisan letelepedhetik.

Másnap a két barát részletesen megvizsgálta a helyzetet, amelybe a központi bizottság került. Arra a meggyőződésre jutottak, hogy a leleplezés nemcsak a rendőrügynökök munkájának eredménye, árulásnak is része volt benne (hogy egyes letartóztatott személyek gyöngeségükben szolgáltattak-e értékes adatot, vagy nyilt árulásról van-e szó, most lényegében egyre ment): a Gestapo egyenesen a rejtekhelyükön csapott le a központi bizottság tagjaira és legmeghittebb munkatársaira.

Ebéd után Ježek a gyárba ment délutáni műszakra. Nyugodt volt, abban bízott, hogy a legrosszabbján már túl vannak. A lakásban Zikával együtt Ježekné és hat éves kis fia, Vladko maradt. Zika a konyhában dolgozott, az ablak előtt álló asztalnál.

írás közben egy-két szót mondott Je- žeknének, vagy Vladkoval tréfálkozott. Ježekné közben elment bevásárolni, amikor visszaérkezett, Zika még mindig szorgalmasan dolgozott.

Egy írást mutatott az asszonynak s félig komolyan, félig tréfásan megjegyezte:

— Ezért a papirosért mind a hármunkat fölkötnének!

Ježekné mosolygott:

— Nálunk biztos helyen vagy, nem kell félned.

E pillanatban csöngettek. Zika felkapta az asztalról az írást, amelyen oly sokáig dolgozott, bedobta a kályhába. Ježekné letette a kötést, fogta a kulcsokat s vendégét sietve levezette a pincébe. Bezárta mögötte az ajtót. Még odaszólt Vladkonak, el ne árulja, hogy valaki volt náluk.

Másodszor csöngettek.

A kapu előtt három férfi állt. Az asz- szony orra elé dugták jelvényüket: „Gehei- me Staatspolizei“. Vladkonak még sikerült kisurrannia az utcára.

Ježekné a gestapósokat bevezette a konyhába. Egyikük arra a székre ült, amelyen egy-két perce még Zika foglalt helyet. A fogdmegek körülnéztek a lakásban, aztán munkához láttak. Beleturkáltak minden fiókba, kinyitották a ruhásszekrényt és kiforgatták Ježekék valamennyi ruhájának zsebeit.

Ježek Františekot a gyárban tartóztatták le. Ezt az áldozatkész, hős lelkű munkást később a berlini bíróság halálra Ítélte és 1943 május 25-én kivégezték.

Zika a pincében várta, mi lesz. Az első emeleten lakó háziúr meghallotta a zajt a földszinti lakásban s kíváncsiságból lement a lépcsőn, hogy körülnézzen a házban, mi történt.

Kinyitotta a pince ajtót — egy ismeretlen ember állt előtte, kabát nélkül, papucsban. Pár pillanatig szótlanul meredtek egymásra.

— Maga meg mit keres itt? — találta meg végre hangját a háziúr.

Zika mindent egy lapra tett fel:

— Ugy-e maga cseh ember? Ježekéknél