Irodalmi Szemle, 1960
1960/4 - — r — r: Művészet-e a televízió?
csökkenteni kell a filmközvetítések számát, mely legutóbb elérte az évi kétszázat. „A fontos új filmek televíziós közvetítésénél elsősorban a szocialista nevelés eszmei és kulturális politikai szükségleteit kell szem előtt tartani“ — szól a határozat. A jövőben tehát nem a televízió, illetve a filmvállalat pénzügyi érdekei és lehetőségei döntenek arról, hogy a televíziós nézők idejében megismerhessék a filmművészet legjobb alkotásait. A mozifilmek közvetítésével a televízió csupán a filmművészet nem egészen tökéletes közvetítőjének a szerepét tölti be. Érdekes, hogy a televízióban nem érvényesülnek a nagy tömegeket mozgató, óriási díszletekkel dolgozó, úgynevezett többmilliódolláros filmek. A filmgyárak ezért kizárólag a televízió részére kezdtek filmeket gyártani. A Moszfilm 1956-ban még csak nyolc filmet készített a televízió részére, a következő évben már húszat. Az amerikai filmgyárak esetében pedig már a termelés részleges átállításáról beszélhetünk, olyan nagy számban gyártják az utóbbi időben a televíziós filmeket. (A televíziós film a televízió sajátos követelményének inkább megfelelő rövid film, mely a film és a színház egyesítésének új formáját jelenti.) Nálunk még ez ideig nem készültek televíziós filmek. Hiányuk azonban máris nyilvánvaló. A CSKP Központi Bizottságának határozata ezért hangsúlyozza; „Ki kell dolgozni a televízió saját filmgyártásának tervezetét.“ Ez azt jelenti, hogy ezekben a filmekben jobban ki kell hangsúlyozni a televíziószerűséget. A csehszlovákiai televízió központi igazgatósága terveiben számol azzal, hogy a jövőben berendezkedik a televíziós filmek előállítására is. Mint érdekességet hadd jegyezzük meg, hogy 1959-ben a televízió és a rádió közös csúcsszervének, a Csehszlovákiai Rádiós és Televíziós Bizottságának a megszüntetése előtt akadt olyan javaslat, amely a televíziót a film szervezetébe akarta beilleszteni. Ez a megoldás aligha szolgálta volna a televíziónak a filmszerűségtől való szükséges megszabadulását és önálló művészetként való továbbfejlődését. A CSKP Központi Bizottsága ezért a televíziót közvetlenül a kormánynak alárendelt s eszmeileg a párt által irányított, önálló központi vállalattá alakította át. E cikk megírása óta eltelt időben a bratislavai televízió bemutatta első saját gyártású televíziós filmjét, amely Ladislav Mňačko államdíjas író „A halál neve Engelchen“ című regénye nyomán készült. Az egész estét betöltő televíziós filmet, amely időtartamát tekintve eltér a szokásos televíziós filmektől, hisz több mint két óra hosszat, összesen 135 percig tart, — a kritika általában kedvezően fogadta, egyes részletkérdésekben azonban igen élénk műfaji viták indultak. Televízió és irodalom Szakértők véleménye szerint nem a televíziós film, hanem a televíziós játék az a műfaj, amelyben leginkább kiteljesedhetik a televízió önálló művészeti jellege. A színháznak mint művészetnek külön irodalmi műfaj felel meg: a dráma- irodalom. A film még gyermekcipőben járt, amikor Tolsztoj megjósolta az újabb átállítódás szükségét: „Ez a berregő, forgókarú holmi meg fog változtatni valamit a mi írói életünkben. Hadjárat ez a szépirodalom régi rendszerei ellen. Üj írásmód válik szükségessé.“ A televízióban is igazi, komoly sikerre csak azok a darabok számíthatnak, melyeket szerzőik egyenesen a televízió számára írnak. Ez a tény a televízió új, önálló művészeti jellegéből ered. Amerikában elég korán kialakult a televíziós játékok szerzőinek külön köre. Közülük nem egy mint televíziós játékszerző tett szert igen komoly írói hírnévre. Üjabban több neves író elfordult ettől a műfajtól; pálfordulásuk okát azzal magyarázták, hogy nem voltak hajlandók alárendelni műveiket a művészi követelményekkel össze nem egyeztethető reklámkövetelményeknek, melyek a
