Irodalmi Szemle, 1960
1960/3 - Szabó Béla: Naplómból
Részlet az író „Napló” című művéből, amely hazánk felszabadulásának 15. évfordulójára kiírt országos pályázaton díjat nyert. 1956. május 7. Hétfő Prágán kívül van még egy város, amely igen közel áll a szívemhez. Már több ízben próbáltam megrajzolni, pár vonással kidomborítani lényegét, sajnos, eddig nem sikerült. Amit ezúttal közreadok, ez egy régi, 1946-os esztendőből való kísérlet. Az a helyzet, hogy amióta hazajöttem az írókongresszusról, azóta állandóan rendet teremtek magamban és magam körül. Egyelőre rendezgetem kézirataimat. így fedeztem fel a Menyasszony című kisregényemet is, amely közel két évtizede hever nálam. Rejtélyes módon — akárcsak magam — megúszta a fasizmust. Egyszóval megmenekült a tűzhaláltól. Én ezt a kéziratot nagyon szeretem. Eddig nem szóltam róla senkinek, most azonban ebben a felszabadító légkörben előszedtem, szépen leporoltam, újra átolvastam és anélkül, hogy lényegbe vágó változtatást eszközöltem volna rajta, három példányban legépeltettem. Az egyik példányt már be is nyújtottam a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadónak és most izgalommal várom a választ. Meg kell itt jegyeznem, hogy van még egy regénykéziratom, ugyancsak ebből a korszakból, a 37-es, 38-as válságos esztendőkből. Ezzel a kézirattal azonban még várok. Ügy érzem, nem olyan sürgős, hogy kiadjam a kezemből. Ez a kézirat is hasonló terjedelmű, mint a Menyasszony. Sokkal helyesebb lesz, ha új regényt írok. Nagyon foglalkoztat most egy könyv terve, amelynek cselekménye a fasizmus alatt játszódik le. Ez a mű lesz a próbaköve annak az elképzelésnek, amit magamban hordozok a szlovák népről. Sikerül-e ezt a képet kellően kidomborítani? Ez majd kiderül. Mindenesetre a prágai kép után ez a megírandó mű az egykori Bratislavát eleveníti majd fel. Most azonban hadd adjak egy kis ízelítőt arról, ahogy Kassa élt bennem 1946-ban. Üjat egyelőre úgy sem adhatok, néhány napja gyomor - bántalmaim vannak és örülök, ha a szerkesztőségi munkámat el tudom végezni. Hangsúlyoznom kell, hogy mindazt, amit most Kassáról feljegyzek, nem tartozik a lexikális vagy a történelmi könyvek adataihoz. Tisztán egy vendég magatartásával közlöm benyomásaimat e városról, ahol egykor nagyon jól éreztem magam, annak ellenére, hogy a patinás park lombos, néma fái alatt, latin nyelvtannal a kezemben egyedül, magányosan, a mozi, a színház, a kaland minden fűszere nélkül sikkasztottam el fiatal éveimet. Valahogy rejtélyes módon mégis jól éreztem magam, noha gyakran nem vacsoráztam, sőt gyakran nem is ebédeltem. Kassa kikötő volt számomra, ahol horgonyt vethettem, ha nyugtalan vándorlásaimba belefáradtam. Ide, ebbe a városba tértem mindig vissza, természetesen Szabó Béla
