Irodalmi Szemle, 1960

1960/2 - FIGYELŐ - Tőzsér Árpád: Anna Seghers: Út az éjszakából

Anna Seghers: Út az éjszakából

Anna Seghers könyvét egyidőben olvastam Mesterházi Lajos Pokoljárásával. (Mind a kettőt 1959-ben adták ki, de az Ot az éjszakából eredetiben, német nyelven megért már vagy három kiadást.) Az első megrázott, a második elgondolkoztatott. Azon töprengtem, hogy miért nem borzongtam bele a Pokoljárásba is. Hiszen mind a kettő tömegpusztításról, a humanizmus megcsúfolásáról, em- bertiprásról szól: Seghers könyve az első világháborút követő szocialista forradalmak vereségéről, a világszerte dühöngő fehérterrorról, Mesterházié 1956 októberének magyar tragédiájáról. Töprengtem, pedig a válasz egyszerű: Mesterházi alakjai valószínűtlenebbek, mint Segherséi. Belengi valami kimosolygó, rosszaló szemlélet. Az így teremtett helyzeteket már születésük pillanatában hatálytalanítja, semlegesíti a magasan felettük lebegő szerzői bölcseség és a főhős, a megtévesztett Sally Miklós egyetemista olyan kelletlenül fog fegyvert, mintha már előre félne az író leckéztetéséről. Ugyanakkor Seghers alakjait a történelem determinálta. Nem kínál fel nekik helyzeteket választásra, út csak egy van: kifelé az éjszakából, de pillanatnyilag befelé a fehérterror frissen meszelt börtöneibe. Ez a kérlelhetetlen erkölcs a természet, a „másképp nem lehet“ erkölcse, s nem a „jó leszek, kommunista leszek“ szándéké. Az erkölcs — következetesség. Következetesség cselekedeteinkben, ítéleteinkben. De a következetesség-akarás legtöbbször következetlenség lesz, mert a maradéktalan következetességre csak a természet képes, az ész előbb- utóbb belebukik az állandó őrködésbe.

Az Üt az éjszakából 1932-ben íródott. Abban az évben, mikor az 1929-ben Amerikában kezdődő, később az egész kapitalista világra kiterjedt gazdasági válság elérte a tetőpontját. Külső jelei 30 millió munkanélküli, mérhetetlen nyomor s a termelés rohamos csökkenése volt. Az ipari termelés csak Németországban 40 százalékkal esett. A burzsoázia végleg elvesztette a tekintélyét, s életképességét. Roosevelt ebben az évben áll elő Amerikában rendszermentő szociális reformjaival, s a tőke megmentésére ez lett volna Európában is az egyetlen lehetséges békés lépés. De ami jó volt Rooseveltnek, nem volt jó a dolláron hízott német monopoltőkének. A fenyegető, egyre hangosabb munkásmegmozdulásokat nem csendesre simogatni, hanem csendesre verni készült. Üjra előkerült az 1923-ban már pucs- csal próbálkozó Hitler, kísértett a fasizmus, s időszerűvé tette a még szinte tegnap játszódó fehér terror rémtetteinek emlegetését.

Innen a Seghers-könyv nyomott, kísérteties levegője. Riportszerűsége az események közelségéből, monumentalitása a világszocializmus monumentalitásából következik. Mert a regény Magyarorszagon kezdődik s Lengyel- országban végződik. S közben fejezetek szólnak az 1923-as bolgár munkás-paraszt felkelés vérbefojtásárol, a lengyelek huszas években zajló forradalmi megmozdulásairól, a kínaiak elkeseredett, megszállottak dühével vívott harcáról Csang Kaj-sek ellen, s az olasz fasizmus munkásokat, kommunistákat deportáló korszakáról. Ezt a különös, világot átfogó témát csak különös, monumentális eszközökkel lehetett feldolgozni. Mintha Wells időgépében ülnénk: fejezetről fejezetre más időből, más országból, más viszonylatokból látjuk a világproletariátus §orsát. Riportok ezek, méghozzá ami a mesét illeti, elég lazán összefűzött riportok, de csak az elevenség, a rögtönzöttség, az aktualitás erejéig. Azon túl regény. Azzá teszi az események nagy sodra, a különböző idő és tér történéseinek vaskövetkezetességű összefüggése, a nagy méretezés. Regény s elsősorban a magyar proletárforradalom bukásának, az azt követő terror vérengzéseinek s a magyar emigrációnak a regénye.

A második kiadás bevezetőjében írja a szerző a könyv szereplőiről: „Röviddel ezelőtt még köztünk éltek. Izgatottan lestük beszámolóikat, amelyek Németországban sokak előtt rémmeséknek, „vagy olyan eseménynek tűntek, amilyenek Közép-Európában elképzelhetetlenek voltak.“ Egy vagy másfél évtized telt el a szóbanforgó események óta, s már rémmeséknek tűntek. Mennyivel inkább rémmesének tűnik ma s nekünk mondjuk a hírhedt Prónai- különítmény szadizmusa, tervszerű embermé- szárló hadjárata, akik csak Marcali falu környékéről több, mint kétszáz embert szedtek össze s gyilkoltak meg állati kegyetlenséggel. Gyermeklányokat gyaláztak meg, s férfiakat heréitek. A krónikák 5000 halálos áldozatról beszélnek. A forradalom után 5000 embernek kellett meghalnia csak azért, hogy a Héjjas-féle sakálok gyilkolásszomja kielé- güljön, s a forradalom négy hónapja alatt felgyülemlett gyűlöletük levezetődjön. Ma már mindez rémmesének tűnik s nemcsak az időbeli messzeség az oka, de oka a Tanácsköztársaság s a bukását közvetlen követő idők magyar irodalmának szegénysége is. Az ellen- forradalom huszonöt éve alatt a forradalom nem tartozott a legnépszerűbb regénytémák közé, s ha írtak is róla, csak negatív értelemben. Seghers volt az első, aki regényben vi