Irodalmi Szemle, 1960

1960/2 - ORSZÁGJÁRÁS - Dobos László: Végek dicsérete

A kistárkányi szövetkezetnek ez idő szerint ezeregyszáz hektár földje van, amiből nyolcszáz a szántó, nyolcvan a gyümölcsös, a többi kertészet és legelő. Nagy darab föld ez így egyben. Művelése sok, sok fejtörést, hozzáértést és nem kevesebb két- kézi munkát kíván kora tavasztól késő őszig. Kistárkányban igen érdekes szólásmondás járja: „Ésszel-mésszel, hosszú meszelővel még az eget is be lehet meszelni.“ Mikor ezt először kimondták, bizonyára nem gondoltak arra, hogy 1980-ban mennyire találóan jellemzi majd a szövetkezet egyre körültekintőbb okos gazdálkodását. Mert Kistárkányban egyre magasabbra ér a meszelő nyele: 1945 óta 120 új lakás épült, illetve alakítódott át, hatvan motorkerékpáron karikáznak és harmincán tanulnak a falun kívül. Évenkint toldják, tesznek hozzá az eszükkel és a kezükkel, meszelik az eget, fehérítik, szépítik, gazdagítják az életet.

Alapítók és belépők

Ha előre számolja az időt az ember, tíz esztendő soknak, hosszúnak tűnik. Azonban szemlátomást megrövidül, ha a háta mögött hagyott éveket tekinti. Tíz esztendő még ünneplésből is sok, hát még a munkából... Ügy érzem, hagy az idősebb gazdák életébe is ez a szövetkezeti évtized vésődött a legmélyebben, itt összecsomósodott a történelem, s mintha évszázadok összegubbancolt görcsét adta volna minden szövetkezetes kezébe az idő; gondolkodj, törd a fejed, harcolj magaddal és másokkal, igyekezz, hogy le ne maradj... A munka tíz esztendeje volt ez. Ott is van minden becsületes szövetkezeti tag lelke tükrében. Hiába rendeznek minden évvégi elszámoláskor világraszóló mulatságot, az ünneplés mámorán átsüt a munka izzadtsága. Itt nincsenek henyélő, lustán hem- pergő ünneplések, itt a munka lendülete és szaga festi a pihenést kedvesre és megérdemeltre. Kistárkányban megérdemelt minden ünneplés, mert házi-kenyér szaga van, mert a tisztálkodó szombat este egy

évtized múlását tartja fogva a jelenben. Ez a tíz esztendő még nem érett múlttá. A kezdetről úgy beszélnek, mintha tegnap reggel szállingóztak volna először alakuló gyűlésre. Az első három-négy esztendőt nem kívánnák még egyszer átélni, mondogatják. Két szál istrángon kétfelé húztuk a falu szekerét. Mi volt az oka? Ügy az ötvenes, ötvenkettes évek végére a falu néhai nagygazdái a szó szoros értelmében felmorzsolódtak. Vagyonukat előbb konfis- kálták, majd a szövetkezet vette át. így hát a közös gazdálkodás útraindulásakor nem a kulák és a földnélküli kerül az ösvény két végére, hanem az alakítók és a középgazdák néztek egymással farkasszemet. Az alapotrakók ezt mondták: a nehezét mi végeztük el, ti már a készbe ültök. Sokszor vastagra durvult a szó, kulákoztak, szur- káltak, vágtak ott is, ahol az ügy jó szót kívánt volna. Persze a későbben jövők sem maradtak adósak: azóta mozdult jó felé a gazdálkodás, mióta „bejöttünk“, kín volt nézni, hogy mit műveltek a földeken.

1955-ben elnökváltás volt. Fazekas Béla mostani elnök így eleveníti fel ezt a helyzetet: Mikor Madliak lemondott, a földnélküli nép azt kérdezte, mi lesz most a szövetkezettel? Hát nem omlott össze. Azóta is minden évben jobbra fordult az élet: 1955-ben tíz korona volt az évvégi elszámolás, 1956-ban a munkaegység pénz_ ben — huszonhat, 1957-ben huszonnégy és ezenfelül százötvenhétezer korona jutalmat osztottunk ki. Igyekszünk tartani magunkat. 1958-ban vándorzászlót is kaptunk a kerület első szövetkezeteként. Kistár- kányból messze vidéken ismert, jól gazdálkodó falu lett. Milliókat forgalmazó nagy gazdaság, ötszáz a szarvasmarháinak, nyolcszáz a disznainak száma, négyszáznyolcvanat tesz ki a juhok törzsállománya. Vetőmagtermelő szövetkezetté léptették elő, Váradi Ferenccel az élén, szocialista munkabrigád is alakult. Ez évben többek között kilencszáz mázsa húst és kétszáznegyvenhatezer liter tejet akarnak termelni. Dicsekedni éppen tudnának mivel a kistár- kányiak, de ritkán teszik, a nyelvük mintha