Irodalmi Szemle, 1960

1960/1 - HÍD - Botka Ferenc: Cseh proletárköltők fordításai a Kassai Munkás 1921— 1924-es évfolyamaiban

Elhivatottságot, igaz emberi szándékot sugallnak a sorok, bár homályosan érezni belőlük, hogy még nem maradéktalanul képviselik a társadalmi tettekbe torkolló szocialista költészet határozottabb és célratörőbb szellemét.

Seifert „múltját“, régi expresszionista stílusát és kifejezésmódját leginkább a Csonka katona monológja c.8 költeményből érezzük.

A már többször megénekelt háborús sebesültről van benne szó, aki operációja következtében mindkét kezét elvesztette. Látszólag belenyugszik sorsába, szíve ugyan még sajog, amikor „ölelésre hívó lány“ megy el mellette; de ezt is meg lehet szokni...

Csonkaságát csak egyszer, egy viharos eseményekkel teli sztrájk alkalmával érezte kegyetlenül;

„Csak akkor egyszer,

mikor volt, nem tudom, tán sztrájk lehetett, egyszer megint emberek jöttek az utcára.

Kincseket,

amiket a szív megvágy, akkor azt hiszem nem akartak, csak panaszolni akarták istennek és népnek, hogy gyűrűs kezek torkukat szorítják és gonosz a tettük, csak nyomorukat akarták panaszolni,

— mikor hatvan rendőr rontott közéjük.

Szemükbe mondták, hogy ez nem emberi, sem demokratikus és hogy nem szégyellik semmiért verni a népet.

A járda kemény, de elbírja ezt az igazságtalanságot?

Csuda-e,

hogy aztán dühvei, lelkesülten kővel dobálták őket.

És akkor először sajnáltalak kezeim, kezecskéim, hogy egyszer elvett tőlem titeket

a tüzes gránát."

Szaggatott, időnként befejezetlen mondattagolás, gyorsan váltakozó, de helyenként mégis bőbeszédű dikció a jellemzői ennek a kifejezésmódnak. — Az első időhatározó: „csak akkor egyszer“ után megszakad a kijelentés, csak az utolsó sorban fejeződik be; közben történés és panasz váltakozik egymással izgatott feszültségben.

8 J. Seifert: Csonka katona monológja. Uo.