Irodalmi Szemle, 1960

1960/1 - DISPUTA - Vita a csehszlovákiai magyar színjátszás és drámaírás helyzetéről

Szuchy Emil:

A Területi Színházban legkedvesebb élményem a Ványa bácsi előadása volt. Ez a bemutató egy új korszak kezdetének jele, határozott lépés előre, színházunk művészi szemléletének nemesedése felé.

Siposs Jenő:

A színház új közönségében legnagyobbra az igényességet értékelem. A velük való találkozásom — mikor még színész voltam — életem legszebb élménye marad. Ma már csak ritkán látjuk egymást, de nem szűntem meg szeretni őket. Most azt érzem feladatnak, hogy jó darabokat válasszak ki számukra, amit színészeink hozzájuk elvisznek. Tehát: minden előadáson egy kicsit ott vagyok én is. A nyolcéves munka legkedvesebb emléke? Talán az első fellépés felejthetetlen pillanata, mikor Urbán Ernő Tűzkeresztségében, mint Fuvaros Szél János a színpadra léptem és megszólaltam: „Csendesebben, csendesebben hé, táncra kelnek az istállóban a lovak“. Ügy éreztem, hogy ettől a perctől kezdve csak a színháznak fogok élni. Jól éreztem.

Udvardi Anna:

A nyolc év alatt új közönség fejlődött, amelynek talán a legjellemzőbb vonása, hogy igényes. És ez nagyon jó mind a színésznek, mind a közönségnek, mert az igényes közönség a színészt is igényességre készteti. Nagyon megszerettem az új közönséget. Legkedvesebb emlékem Čapek: Anyájának előadása volt, ahol a címszerepet játszottam. A játék alatt a közönség annyira sírt, hogy a szöveggel meg kellett állanom — és magam is sírtam. Ezért az egy előadásért

— úgy érzem — érdemes volt színésznek lennem. Ugyancsak kedves emlékem, hogy az erősen „tökmagozó“ bussai nézőinket egy Ármány és szerelem előadáson annyira sikerült lekötnöm Lujza alakításával, hogy jelenetem alatt „elfelejtettek“ tökmagot enni. Tartották kézben a tökmagot, de senki sem vette a szájába. Figyelte a játékot. Hát ilyenek a mi emlékeink, apró örömeink.

,,Szeretettel várjuk az új magyar színészjelölteket“

Felkerestük Andrej Bagar nemzeti művészt a szlovákiai Színművészeti Főiskola rektorát, hogy megkérdezzük véleményét a csehszlovákiai magyar színjátszásról és a vele kapcsolatos kérdésekről.

— A komárom} Magyar Területi Színház az elmúlt nyolc év alatt kétségtelenül sokat fejlődött és előbbre jutott — jelentette ki bevezetőben Andrej Bagar, nemzeti művész — s ma úgy hiszem, nincs nagy különbség a MATESZ és a szlovák kerületi színházak között. Mindenesetre nem ártana, ha a komáromi társulatot főiskolát végzett színészekkel egészíthetnénk ki, s ha a színháznak állandó, szakképzett rendezője is volna. Az utóbbi annál fontosabb, mert a jó rendező sokat tehetne a színészek szakmai tudásának fejlesztése érdekében, s gondoskodhatnék arról, hogy az együttes még magasabb művészi színvonalat érjen el.

A beszélgetés a MATESZ műsorpolitikájára fordul. Andrej Bagar megjegyzi:

— Az az érzésem, hogy a komáromi színház műsorpolitikája néha megelőzi a fejlődést. Hadd utaljak ezzel kapcsolatban Seribe „Egy pohár víz“ és Csehov