Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - DISPUTA - Vita a csehszlovákiai magyar színjátszás és drámaírás helyzetéről
3, A Területi Színház és a műkedvelő színjátszó csoportok kölcsönös kapcsolatai és egymásra hatása? Gály Iván: A MATESZ a csehszlovákiai magyar kultúra fejlesztéséből főleg azzal veszi ki a részét, hogy közvetlenül befolyást gyakorol a műkedvelő színiegyüttesekre, elsősorban a Csemadok-csoportok színjátszó mozgalmára. Meggyőződésem, ebben a vonatkozásban sok köszönhető a komáromiaknak főleg abban, hogy a vidéki műkedvelő színjátszás nem merült el a kétes értékű népszínművek, a sekélyes operettek kátyújában. Ezért volna oly fontos még fajsúlyosabbá tenni a MATESZ műsorpolitikáját, hogy egyetlen egy községben se viszolyog- janak a komoly problémákat felvető drámáktól s ne igényeljék csupán a vígjátékot. A komáromi színháznak különben csak hasznára válna, ha rendszeresebb figyelemmel kísérné a legjobb műkedvelő együttesek munkáját és igyekezne a legjobb, legtehetségesebb színészeket — az eddiginél hatványozottabb mértékben — megnyerni a hivatásos színészetnek. Nézetem szerint a Területi Színház dolgozói egyik legbensőbb feladatukat kell hogy lássák a komáromi Csemadok- csoport színjátszó együttesének talpraállításában, amely néhány évvel ezelőtt kivételes képességeiről tett tanúbizonyságot Gergely Sándor Vitézek és hősök című drámájának előadásával, s azóta tevékenysége — sértődés ne essék — ellaposodott. Siposs Jenő: A színház művészei nem szakították meg kapcsolatukat „anya-csoportjuk - kal“, a műkedvelőkkel, ahonnan hozzánk jöttek. Visszajárnak, segítenek. Sőt, ma már megállapíthatjuk, hogy a műkedvelő színjátszás színvonalának, dramaturgiájának emelkedése nagyrészt a MATESZ érdeme is. Jó élőadásokat látnak tőlünk a műkedvelők, ebből tanulnak, igényesebbek lesznek saját munkájukban. Na és — természetesen — műsorpolitikánk helyességét is megértették éjs szívesen nyúlnak ma a műkedvelők is mai művekhez. Színházunk több tagja jár állandóan a műkedvelők közé, rendezni, segíteni, tanfolyamon előadni stb. Ez mind azt jelenti, hogy nem elszigetelten, hanem együtt dolgozunk és tovább képezzük az egyetemes szlovákiai magyar színjátszást. 4. Hogyan segíti elő a Színház a csehszlovákiai magyar drámairodalom fejlődését és mennyiben használnak a hazai magyar szerzők művei a színháznak? Gály Iván: Ez az egyik úgynevezett „kényes“ és a műsorpolitika -mellett a legmélyebb vitát érdemlő kérdés. A színház hét esztendős fennállása alatt három hazai magyar szerző művét vitte színre. Két darabot Egri Viktortól, egyet-egyet Dávid Teréztől és Siposs Jenőtől. Őszintén szólva ez bizony édeskevés, annál is inkább, mert ezek a darabok nem buktak meg a közönség előtt. Például Egri Viktor Pünkösdi királyságának 1954-ben 43,, Dávid'~Teréz Dódijának 1958-ban 42 előadása volt. Kevés ez ánnak ellenére — és ez az érem másik oldala, amelyről főleg a drámaírók szeretnek elfeledkezni — hogy igen kisszámú darab lát évente íróink tollából napvilágot, kevés közülük a jó s még ennél is kevesebb a mai témájú. De még így is hiányolható például az, hogy s színház nem mutatta be — természetesen megfelelő dramaturgiai kiigazítások után — Lovicsek Béla Húsz év után című darabját. Nézetem szerint a komáromi dramaturgia
