Irodalmi Szemle, 1960

1960/4 - FIGYELŐ - Küfer István: írások mérlegen stilisztikai szempontból

mely tartalmilag is és nyelvi eszközökben is mentes a beteges vágyakozástól és az erőszakolt túlzástól.

b) A hasonlatok másik központi tárgya: a költői hivatás kiemelése a hasonlatok segítségével.

A költőnek szólnia kell, nem maradhat süket, néma, vak, szólnia kell, mint a tűznek lángja — A virág is szól (Júdása... 15. p.), Költészetének hangja az emberekhez kell érjen — Egyre melegebben (Tavasz... 46. p.), lantjának éneke rétisasként az egekig felszáll — Bíztató (Tavasz ... 25. p.) s legnagyobb kincse a szabadság, melynek úgy örül, mint csicsergő énekes madár. — Hazatérés (Tavasz... 13. p.).

Nem véletlen, hogy megfordítottuk Petőfi híres sorait: Szabadság,- szerelem... A hasonlatok alapján Ozsvald költészetének a szerelem a fő mozgató rugója.

c) A hasonlatok tárgyának vizsgálatakor erősen kidomborodnak a költő emlékei a múltból, amikor

félelem ült a száján, mint az árnyék

— Emlékszem jól (Tavasz ... 11. p.), szomorúan állt, mint a szürke felhő

— Luca napi emlék (Tavasz ... 8. p.), hiszen a költő magányos volt, kedve pedig megkopott — Már meg nem aláz (Tavasz... 18. p.), úgy nőtt fel, mint földimogyoró, gondozatlanul, s szeretetre vágyott, mint öreganyó — Bíztató (Tavasz ... 25. p.).

d) A természet is tárgya Ozsvald hasonlatainak. Ilyenkor is a szerelmet és a múltat hangsúlyozza és néhány festői szépségű tájat villant az olvasó elé:

a folyó fürge lányként szalad a füzesek közt a Duna felé — Tavasz lesz újra kedves (Tavasz... 53. p.) a szél duruzsol, mint öreg anyóka — A híd alatt (Júdása... 20. p.) és veszett kutyaként vinnyog az ablakon — Beszélgetés a téllel (Júdása... 9. p.), az őszi búza pedig suttyó legényként húzza ki derekát — Májusban (Tavasz... 41. p.).

A költő a falu gyermeke; ezt láttuk a fenti hasonlatok anyagának bemutatásakor, majd újabb hasonlatában éles kontrasztként vetíti elénk a városi és a falusi-tanyai világot:

Városon a hó szegény, mint öreg kondás — Falun szebb a tél (Tavasz... 47. p.).

Falusi képei mindig érzéssel teltek, szívéhez egészen közel állók, hiszen az a hasonlata, amelyben a csordakút lyukas bögréjét elfogott betyárnak látja a költő, valóban megmozgatja az olvasó képzeletét. (Csordakút, Júdása ... 21. p.).

e) Az új, az építés, a fejlődő város ritkán tárgya Ozsvald hasonlatainak.

A munkások vaskos szobrok a park mélyén — Hegesztű munkások (Júdása... 74. p.), s Az állványok alatt című versében olvashatunk két sikerült hasonlatot, melynek tárgya

az öreg ház, mely szeretettel vigyáz az újra, az építkezésnél fenn csikorog a csiga lánca, lenn pedig hunyorog a hulladékdeszka lángja, de mennyivel közelebb állnak a költőhöz a múltbeli falusi kovácsok, akiket bőrkötényes ördögökhöz hasonlít. Kovácsok (Júdása ... 56. p.), vagy a favágók munkája és szerszámjuk, a balta, melynek éle úgy ragyog, mint holdfényben a medvefog. — Favágók (Tavasz... 38. p.)

5. Ozsvald hasonlatainak szerkezete teljes mértékben megfelel a versek tartalmának. Megelégszik például a múlt gyerekszemmel való bemutatásával és a harc, az elkeseredettség hangulata helyett hasonlataival az egyedüllétet, a félelmet, a sivárságot hangsúlyozza. Ez becsületes módszer és művészi, mert megteremtette vele a tartalom és a forma egységét. A hasonlatok vizsgálatából a fentieken kívül kiviláglik, hogy Ozsvald nem forradalmár költő-típus és nem is akar erőszakosan azzá válni. Költői nyelvre finoman megmunkált, érett, mint a gondolatok, amelyeket kifejez.

Ez a megállapítás kezdő költő számára nagyon is hízelgő lenne, dsakhogy Ozsvaldot már nem sorolhatjuk a kezdők közé, hiszen a Három fiatal költő és a Tavasz lesz újra kedves c. kötetben megjelent versei között határozott fejlődést láthatunk. Ez a tény, valamint két önnálló kötete megfosztja a költőt attól, hogy kezdőként tegyük az értékelés mérlegére. Az aprólékos nyelvi anyag tanulmányozásánál bizonyára megfigyelte az olvasó, hogy a hasonlatokat Ozsvald két kötetének anyaga alapján tanulmányoztuk. Hasonlatoknak egyszerre két kötetből való összeállítását azt teszi lehetővé, hogy a két kötet között sem tartalmi, sem formai tekintetben nincs lényeges különbség, ami együtt jár azzal a következménnyel, hogy

— fejlődés sem. És itt kellene megvizsgálnunk, mi lehet az oka ennek az Ozsvald- nál tapasztalható — szinte stagnálásnak nevezhető — jelenségnek, és vannak-e csírái a fejlődésnek a legutóbb megjelent Júdása én nem lehetnék című kötetben.

A hasonlatok stilisztikai vizsgálatából kitűnt, hogy költőnk élményanyaga főleg a múlt ábrázolása és a szerelem. Nem tudott elszakadni a falutól, sőt pld. városi élményeit is a falu emberének szemével látja és értékeli — ami nem is baj, csak többet kellene látnia a városból, nemcsak a köveket és a parkok sötétjében komoran megbújó szobrokat, egyszóval nemcsak a külső