Irodalmi Szemle, 1960

1960/4 - HÍD - Csanda Sándor: Bartók Béla szlovák népdalgyűjteményének epikus szövegeiről

Megtetszik a királynak (egy tisztnek), aki azt mondja, hogy ha lány volna, mindjárt feleségül venné. E balladában nem nehéz ráismerni a Béla királyról és Bankó lányáról szóló XVI. századi magyar széphistória történetére, melyet 1570-ben a Vág melletti Sempte (Šintava) várában fordítottak „horvátiéul magyarra“.6 Változatai megtalálhatók a délszláv népköltészetben is.7 A történet lényege (egy lány felöltözik katonának, s kitűnik vitézségével és szépségével) a Szigetvárról és az Egerről szerzett XVI. századi magyar histőriás énekek egy-egy motívumában is megtalálható, s előfordul csaknem valamennyi európai nép irodalmában, már a görög mitológiában is.

A különböző nyelvű epikus költemények egybevetéséből arra a következtetésre jutunk, hogy a szlovák népballada forrása olyan régi magyarországi ponyvanyomtatvány volt, mely tárgyát a világirodalomból merítette. A feltűnő délkeleteurópai hármas egyezés (délszláv —magyar —szlovák) nemcsak az egyes változatok nyelvében, hanem a magyar széphistória szerzésének körülményein is megfigyelhető: horvátból fordították magyarra szlovák nyelvterületen. A magyar széphistória természetesen részletesebb, terjengősebb a tömör szlovák népballadánál, megtalálható benne pl. a délszláv epikus énekeknek az erotikus vándor-motívuma, mely szerint a lány blúzát kigombolva mutatja meg nő-voltát.

A fentiekhez hasonló eredményre jutunk, ha a „Kádár Kata“ ballada szlovák és magyar változatainak forrását kutatjuk. E nép- Ballada szlovák variánsai már Bartók gyűjtése előtt is ismertek voltak.8 A szlovák ének magyar kapcsolatára utal az is, hogy legtöbb változatában a szegény lányt szerető gazdag ifjú rangját a magyar herceg szóból rövidített „erceg“ kifejezéssel jelöli. A történet (két szerelmes az osztálykülönbségek miatt nem lehet egymásé, s ezért tragikus módon elpusztul) szintén ismert a délszláv és a román folklórban, s szinte az egész világ- irodalomban; egy változata megtalálható Boccaccio Decameronjában is (4. nap, 8. novella.) A szlovák folklór egy cseh szakértője, Jiŕí Horák a szlovák népballadák legújabb kiadásában feltételezi, hogy a magyar és szlovák variánsok egymástól függetlenül keletkeztek mint a földesurak és jobbágyok viszonyának tükröződése a két nép folklórjában.9 Az ilyen nagyfokú egyezés azonban semmiképpen sem lehet véletlen: vagy közös forrásra, vagy átvételre kell következtetnünk.

A történet legrégibb magyarországi változatát ebben az esetben is egy XVI. századi magyar széphistóriában. Telamon históriájában találjuk meg.10 Bizonyára kölcsönhatás is fennáll e téma műköltői és népköltészeti feldolgozásai között, de az alapos szövegvizsgálat arról győz meg bennünket, hogy a műköltői feldolgozás a régebbi, s valószínűleg ez volt a népballada közvetlen forrása is. Ezt bizonyítja többek között az a tény, hogy a népballada szlovák és magyar változatai a széphistóriánál közel három évszázaddal későbbi feljegyzések, s egyetlen hiteles XVI. századi ballada jellegű feljegyzésünk, melyet csak nemrég sikerült felfedeznünk,11 formáját tekintve erősen különbözik a XIX. században lejegyzett, modern verselésű magyar és szlovák népballadáktól. Ha a Kádár Kata típusú magyarországi balladák szövegét egybevetjük a Telamon históriájáéval, olyan különbséget látunk, mintha a népballada úgy keletkezett volna, hogy egy tehetséges népi énekes kivette ebből a terjedelmes históriás énekből a leglényegesebb, legszebb motívumokat. Igaz a Kádár Kata egyes változataiban régi népmeséi elemeket is találunk: ilyen például a vörösre változó keszkenő, de ez nem bizonyítja a ballada eredetiségét a széphistóriával szemben, mint ahogy a magyar nép- költészet legújabb gyűjteményének kiadói vélik,12 mert a kendő színének megváltozása a népballadának csupán mellék-motívuma, a szlovák változatból teljesen hiányzik. A históriás énekeknek és a balladáknak a fentiekhez hasonló kapcsolatáról rendkívül értékes adatokat tudhatunk meg egy tehetséges fiatal folklorista, Takács Lajos könyvéből.13

A régi históriás versek és a népballadák kapcsolatát ismerhetjük fel a kedveséért a tengert átúszó szerelmes ifjúról szóló szlovák és magyar epikus népdalváítozatokban is.14 A történet az antik világ mondái közül való: a világirodalomban Hero és Leander néven ismerjük, s a cselekmény színhelyéül a Hel- leszpontosz két partján egymással szemben álló városokat, Abüdoszt és Szelesztoszt szokták megjelölni. A mondát Musaios költői elbeszélésben, Ovidius heroídákban, Schiller balladában, Grillparzer pedig színművében dolgozta fel.15 A történet első magyarországi változatát szintén egy széphistóriában találjuk „Leánder és Héró históriájok“ címén.16 A szlovák népballada-változatok az antik monda legfontosabb elemeit más történetekkel, leggyakrabban betyárballada-motívumok- kal kapcsolják egybe, s néhány eltérőbb variánsban a szerelmi históriából gyilkosságról szóló ballada lesz. A magyar népballada (Kis Júlia) erősen eltér a szlovák daltól: bizonyára egyik sem lehet átvétel a másikból, hanem mindkettő önállóan keletkezett a magyar- országi ponyvanyomtatványokon is terjesztett európai monda alapján.

Bartók gyűjteményének számunkra egyik legérdekesebb szövege a „Pri prešporskej bráne“ illetve „Košút aj Baťáni“ kezdetű dal és variánsai.17 Ezzel a magyar hazafias szellemet tükröző, egész Szlovákiában elterjedt népdallal a régebbi szlovák gyűjteményekben alig találkozunk, Bartók viszont nagyszámú változatát közli. Amint egy részletesebb tanulmányunkban már bebizonyítottuk,18 ebből a népdalból vett ösztönzést Matunák Mihály