Irodalmi Szemle, 1960
1960/3 - FIGYELŐ - Győry Dezső új könyve (Gyüre Lajos)
Cyüre Lajos Győry Dezső új könyve Győry Dezső nevével először az ezerkilenc- százötvenes évek elején találkoztam. Mint könyvekre örökké éhes kisdiák, az antikváriumokat bújva kezembe került a Szlovensz- kói Magyar írók Antológiája, hol az ő verseit is ott találtam. Későbbi kutatásom során akadtám rá az Űjarcú magyarok című kötetére, amely mint kezdő Írogató embernek nagy ösztönzést adott. Harmadszor főiskolai tanulmányom ideje alatt találkoztam nevével, amikor egyik tanárom — aki szinte apai gondoskodással nevelt — egy levelet adott át nekem, melyben az állt, hogy mi, csehszlovákiai magyarok, kérjük Győry Dezső verseinek kiadását. Ehhez mellékelve küldtük a kérelmezők névsorát, amely elég tekintélyes létszámú volt már, mikor én is oda- kanyarítottam görcsös betűkkel a nevem. Azóta már a Vérehulló szerelem, a Viharvirág, a Sorsvirág és a kérelmezett Zengő Dunatáj jelzi azokat az állomásokat, ahová Győry Dezső eljutott. Az állomások pihenőt is jelentenek. Megállást, levegővételt a további úthoz — némelyik esetben megrekedést is. Győry Dezső esetében ezek a művek nem jelentenek sem megállást, sem pihenést. Önmaga vallomása szerint a kimagasló útjelző határfák egyenes irányban előre, mindig a Fény felé, a Fény forrása felé mutatnak. S ha netán kételkednék ebben valaki, szolgáljon bizonyítékul egész eddigi munkája, amely a humánum mindent befogadó fogalmától eljutott a szocialista ember tudatos életérzéséhez, magatartásához. A harcos költő és harcos író előtt hajtom meg fejem, aki nem szégyelli múltját, és nem szorul kimagyarázkodásra, szépítgető kendőzésre múltjával kapcsolatban. Ha a Vérehulló szerelem, a Viharvirág és a Sorsvirág meglepetést keltett a szlovákiai magyarság őt ismerő rétege között, úgy a most megjelent könyve: A nagy érettségi még nagyobb feltűnést kelt majd könyvpiacunkon. Győry Dezsőt, mint költőt könyveltük el. Ma pedig rövid öt év leforgása alatt negyedik könyvét — regényét adta ki. Az igaz, önmagát megtagadni regényeiben sem tudja. A lírikus írásaiban mindenütt előbukkan, át meg át szövi regényeit a megragadó költői képeknek gazdagsága. Győry Dezső új műve: A nagy érettségi tulajdonképpen az író életének egy szakasza. Az 1918—19-es évek élményszerű papírravetése a hites szemtanú átélése alapján. A rima- szombati diák hadiérettségire készülődik. 1917-et írnak a naptárok s a háború harmadik évét. Ezzel kezdi írását. Igen, a hadiérettségi; találóbb dolgon nem is kezdhette volna. A polgári emberek netovábbjánál, az érettséginél, amely valami elérhetetlen magasságban lebeg a diák szeme előtt az örök mumus megtestesítőjeként. íme itt a háború; s az érettségi elveszti minden súlyát, hatalmát. S az alig tizennyolc éves gyerekember elindul Eperjesre, hogy mint önkéntes élje át a háború utolsó évét s a császári és királyi hadsereg végvonaglását. A bomló hadsereg képét mutatja be a szerző; szökevény katonákról és katonai zendülésekről ír. Minket különösképpen a rimaszombati katonai zendülés érdekel, amelyet mindezidáig sem történelmi szempontból, sem pedig irodalmi részről nem dolgoztak fel. Eperjesről Dél-Tirolba kerül a könyv hőse, ahonnan gömöri társaival hazaszökik. Itthon, Rimaszombatban akkor már teljes volt a káosz. Aztán jött az őszirózsás forradalom. A régi megyeházán azonban semmi sem változott. „A változás csak annyi volt, hogy az egykori megyegyűlések ellenzéki demokrata szószólói kissé előtérbe léptek és szerephez jutottak“ — írja a szerző. Nem sokáig. A párizsi békekonferencia értelmében Rimaszombatot át kell adni a légionistáknak. Győry ekkor apja kívánságára Pestre megy az Eötvös Kollégiumba. Ady haláláról, illetve temetéséről számol be. A kollégiumi zűrzavaros élet után újból Rimaszombat az állomás. Ott pedig vár rá a bizonytalanság, s a kispad, az otthonukba hazatért állástalan katonák találkozó helye, amit ők „közvélemény padjának“ léptettek elő. S a „közvélemény padja“ az igaz, és kofa-hírekre alapozva alakítja a városka életét aszerint: mikor mit hall. Végül elérkezik 1919, s Magyarországon megalakul a Tanácsköztársaság. Megszervezik a Vörös Hadsereget, amely ellentámadásba megy át a minden oldalról rázúduló imperialista erőkkel szemben. Salgótarjánért folyik a harc, amelyre különösen a cseh tőkéseknek fáj a foguk. A Vörös Hadsereg egységei azonban visszaverik a Salgótarjánt körülvevő egységeket, sőt elfoglalják Feledet, Rimaszombatot, északkeleten pedig egész Kassáig, majd onnan Eperjes felé veszik útjukat, ahol megalakul a Szlovák Nemzeti Tanács. Karikás Frigyes és Sárói Szabó Tibor, a Vörös Hadsereg 39-es dandárénak parancsnokai elevenednek fel a könyv lapjain. A Rimaszombat körüli harcokról ír, de módot talál arra is, hogy a környék szépségeiben is gyönyörködtesse az olvasót. S lám, mire jó a gyermekkori természetjárás? Ügy vezeti az olvasót a vidéken, mintha ma is itt élne, és csak egy pillanatra futott volna át a szomszédba — hogy ezt a könyvet kiadhassa. Pokorágy
