Irodalmi Szemle, 1960

1960/3 - FIGYELŐ - Fábry Zoltán: Peter Karvaš Éjféli misé-je

Tizenöt év múlva egy másik éjféli mise került az érdeklődés előterébe: a világ színpadára. Nyugat-Németország katolikus metropolisában, Kölnben, karácsony vigiliáján, az éjféli mise időpontjában tűntek fel először a zsinagógák falára mázolt horogkeresztek. Lehet ez véletlen ? A müncheni Süddeutsche Zeitung joggal írhatta: „A nyugat-német reakció teremtette meg a talajt, melyből most az első patkányok előmerészkedtek.“ Az éjféli mise tartozéka, állatja: a bárány, és itt patkányokra döbbenünk. És még valami másra, fontosabbra: a nyugat-német monopoltőke atomfasizmusának fegyvertársára, ideológiai falazójára: a nyugat-német klerikalizmus döntő szerepére, kulcspozíciójára. A helyzet gyökeresen változott. A németországi katolicizmus, mely tegnap az antifasiszta ellenállás egyik fontos tényezője volt, ma a nyugat-német neofasizmus éltetője, igazolója és erkölcsi gerince.

Aki elcsodálkozik a nyugat-német helyzet ilyetén való elferdülésén, annak jusson eszébe a szlovákiai Quisling-katolicizmus léte és szerepe. A provinciális sovinizmusnak, a pillanatnyi rövidlátásnak, a vak, veszett háborús igenlésnek, a katolikus összeférhetetlenségnek és lehetetlenségnek első áldatlan, dicstelen, bűnös kísérlete itt nálunk zajlott le. A bonni államkatolicizmus a legjobb úton halad, hogy megismételje azt, amit mi itt megéltünk, amikor a kettős keresztes lobogó áldón fedte és fedezte a barna gyalázatot. A nácizmus szülőföldjén a fasizmus fertőzése elemésztette a katolikus antifasizmust és ma az atomfasizmus immár írmagig mezteleníti az itt és most virágjába szökött katolikus farizeizmust: a klerikális militarizmust.

Nyugat-Németországban a tüntetések elseje, az ellenállás természetes, elemi jelszava: „Kampf dem Atomtod!" Harc az atomhalál ellen! És a tüntetők nagy tömegében ott vannak a katolikusok is, de most már vezetőiktől elhagyatva, magukra hagyatva. Akkor, a hitlerizmus éveiben, a fejtől a tagokig terjedő katolikus ellenállás egységes erkölcsi gerincet, bizonyosságot jelenthetett a hívőknek, ma azonban a katolikus hívők antifasizmusának, békességének nincs adek- vát támasza. A német katolicizmus egyik prominens embere, Walter Hagemann professzor fájdalmas rezignációval fordult az egyház vezetőihez: „Mi katolikusok szégyenkezve valljuk be: az Egyház részéről még mindig nem hangzott el határozott állásfoglalás az atombombával szemben." Válaszképpen a katolikus morálteológusok erkölcsi súlyukkal fedezték — Strauss — Adenauer atompolitikáját: „Az Egyház elítéli a „Kampf dem Atomtod“-mozgalmat, mert ez az állam erkölcsi alapjait veszélyezteti. Az atombomba nem ellenkezik az

erkölcsi renddel és ezért alkalmazása nem minden esetben bűn. Aki e hadászati metódust népek öngyilkosságaként állítja be, az demagóg." (Bulletin des Presse- u. In- formationsdienstes dér Bundesregierung Nr. 83. 1958. V. 7. 823.) A würzburgi katolikus gyűlésen Nicolaus Monzel még tovább ment: „A katolikus etika jóváhagyja az atombombát, ha az ezáltal elérendő cél felér az elkerülhetetlen katasztrófával." (Dér Tag, 1959. febr. 24.) Tegnap a fasizmusnak hazugságokra volt szüksége, hogy kirobbanthassa a 'háborút, ma az Adenauer-katoliciz- mus már házhoz szállítja az aggályoszlató érveket és jóelőre kiállítja az atombomba német menlevelét. És így akarva-nem akarva kénytelen vállalni az atombomba ódiumát, annak minden gyilkos konzekvenciájával! Aki a fasizmushoz társul, hozzázüllik! Nincs kivétel !

Ezen a würzburgi katolikus kongresszuson, melyet a történelem majdan az atomhalál gyülekezetének fog elkönyvelni, hangzott el a jezsuita Gustav Grundlach sokat idézett abszolúciója: „Az atomfegyverkezés ellenzői nem szolgálják az Egyház javát, mert egy atomháború semmiképp sem ellenkezik a katolikus egyház princípiumaival és ezért ez a háború nem nevezhető erkölcstelennek." A harc az atomhalál ellen, Würzburgban, a harminc templom városában, bűnben marasz- taltatott el. Német bűnben, mert a német erény elseje tegnap és ma: a halál. így ká- romkodta katonái felé Nagy Frigyes: „Gazemberek! Örökké akartok élni?!“, és így folytatódott a totális halálkészségig a nácizmusban, hogy majdan a halálkiszolgáltatottság teljességét valósíthassa a katoliciz- mus-áldotta atomfasizmusban.

Würzburg: a harminc templom városa. És még valamié, valakié. Itt Würzburgban született Leonard Frank, aki az első világháborúban Romain Rollanddal, Barbusse-szel, a német Unruh-val és a magyar Lackó Andrással lett az antimilitarizmus fényalakja. A háború ellen, a halál- és gyilkos-készség hazudtolására írta novelláit. A gyűjtőcím kinyilatkoztatás volt: „Az ember jó". Az ember jó, és ez itt és ekkor — a háborús atmoszférában — forradalomként hatott: az élet szentséget szolgálta és a béke erkölcsét manifesztálta. Ez a Leonard Frank, épp egyik Würzburg környékén játszódó írásában, melyet „Német novella“-nak nevezett el, adta fel nemzetének a fájdalmas és még mindig megfejtésre, válaszra váró kérdést: „Miért, hogy a németeknek az élet csak alkalom a halál keresésére". Miért? Würzburg harminc temploma a megmondhatója. Harminc templomának hazug — farizeusok által celebrált éjféli miséje: „Békesség a földön a jóakaratú embereknek" ...