Irodalmi Szemle, 1960
1960/3 - LÁTÓHATÁR - A modern regény útkeresése — Olasz írók vitája
A modern regény útkeresése olasz írók vitája A Nuovi argomenti c. folyóirat nemrégiben több olasz író véleményét közölte a modern regény problémáiról. A megjelent anyag rendkívül érdekes, gondolatébresztő. Alberto Moravia és Alberto Carossi, a lap szerkesztői következetesen arra törekednek, hogy a Nuovi argomenti hasábjain korszerűen vessék fel az olasz irodalom és szellemi élet leginkább izgató kérdéseit, sőt az emberiséget napjainkban mélyen érintő társadalmi, politikai és világnézeti problémákat is. A szerkesztőség ez alkalommal kilenc kérdésre kért választ. A kérdések a modern regény válságára vonatkoznak és a lap kommentár nélkül közli a válaszadásra felkért tíz neves olasz prózaíró véleményét. Olvasóinkat bizonyára azoknak az íróknak az állásfoglalása érdekli elsősorban, akinek művei már vagy megjelentek magyarul, vagy akiket a kritikai ismertetők hoztak közel hozzánk. A továbbiakban főleg Alberto Moravia, Italo Cal- vino, Elsa Morante és Pier Paolo Pasolini válaszaival foglalkozunk, mert az ő megnyilvánulásuk a legérdekesebb, az ankét lényegét leginkább tükröző és számunkra is ez a legtanulságosabb. ★ A modern regény válságáról — legalábbis a regény fogalmának műfaji értelmében — nem lehet beszélni. A megkérdezett írók többségének ez a véleménye. A válságról hangoztatott frázisok hatásosak lehetnek a szalonokban, izgalomba hozhatják az orrukat fintorgató sznobokat, de ezeknek a frázisoknak nincs közük a valósághoz. A valóság az, hogy az írók szép és érdekes könyveket írnak ma is, ezek a könyvek megjelennek és olvassák őket. Elsa Morante, Moravia neves és tehetséges író-felesége igen érdekesen fejtegeti a regény fogalmát. Fejtegetésének nemcsak az a célja, hogy bebizonyítsa a válság-elmélet hamisságát, hanem az is, hogy kifejtse realista irodalomfelfogását és rámutasson, hogy a realista irodaAz irodalomban világszerte viták folynak a prózairodalom problémáiról, a regény mikéntjéről és hogyanjáról, állítólagos válságáról. A szovjet irodalomban szinte évek óta állandóan napirenden szerepel a szocialista realista széppróza kérdése, vitája, s az Irodalmi Szemle előző számaiban ismételten ismertettük e viták anyagát. Az alábbiakban tájékoztatjuk olvasóinkat az olasz és a francia írók vitájáról a modern regény problémáival kapcsolatban, s kivonatosan közöljük Viktor Sklovskij szovjet irodalom esztéta írását, amely a modern próza problémái ürügyén Tolsztojnak egy — töredékben maradt — munkájára. A tegnapi nap történetére hívja fel a figyelmet. lom nem kerülhet válságba. Véleménye szerint a regény nem csupán irodalmi műfaj, hanem az emberrel együtt született készség megnyilvánulása; készség olyan történetek kitalálására, amelyek az életet kimerítik. Ez a teljesség különbözteti meg például az elbeszéléstől, mert az elbeszélés a valóságnak csak egy mozzanatát ragadja meg. A regénynek éppen úgy nem jellemzője az, hogy prózában írták, mint ahogy a dráma esetében is mellékes, hogy prózában vagy versben készült. Minden olyan költői mű is regény, amelyben a szerző a reális világról képet fest. Felfogása szerint az Aranyszamár regény, de regények Homérosz eposzai is, az Orlando furosio is sőt Petrarca szonettjeinek gyűjteménye is, legalább annyira, mint Proust híres műve, Az eltűnt idő nyomában. A regény- irodalom prózai formája csak a XVII. század óta vált általánossá, de éppen úgy nem örökérvényű forma, mint ahogy nem volt az a verses regény sem. Ez azonban nem lényeges probléma, ennek nincs köze a válsághoz. Ez nem érinti a lényeget, a regényíró feladatát, az élet őszinte, hű vallatását, ábrázolását. Amíg az író a valóság hű visszaadását tartja főfeladatának — még akkor is, ha a valóság ellentmond elképzeléseinek —, nem beszélhetünk válságról. Egy-egy regényíró vagy irodalmi irányzat akkor jut válságba, ha lemond az élet igazáról. Ez azonban nemcsak a mi időnk problémája és így nem is bizonyíthatja a modern regényirodalom krízisét. Irányzatok lehetnek válságban, de nem lehet válságban a realista regényirodalom. Alberto Moravia szerint sem lehet azt állítani, hogy a regény, mint irodalmi műfaj válságban van. Indokolása azonban eltér Morante érvelésétől, sőt bizonyos értelemben vitázik is vele. Szerinte nem bizonyítja a válságot, hogy manapság az írók a múlt században kialakult és klasszikussá vált formától és módszertől eltérő módon írnak. Ez a körülmény csak azt bizonyítja, hogy nem állt meg a fejlő
