Irodalmi Szemle, 1960

1960/3 - ORSZÁGJÁRÁS - Cselényi László: Megindulnak a hegyek

csapna a sziklába, s felbőg a hegy, el- bődül, mint egy anyaoroszlán, s reped a kő, pattog ezerfelé sistergő-csikorgó- csilingelő kényszeredett maga-megadás­sal. Vastagra, cipónagyságúra dagadnak itt az izmok az ember karján, szikkadtra, elhasznált-elszívottra a hús a bordákon, a mellek körül, a hátfalon. Mert mi­csoda erő, micsoda akarat kell ehhez, évről-évre, napról-napra, óráról-órára emelgetni a súlyos kalapácsot, ölben ci­pelni, csillébe rakni a mázsányi köveket, s tolni megfeszült izmokkal a teli csü- léket kilométereken keresztül. Évről-évre, napról-napra, óráról-órára, s az ember, aki a maga erejét, a saját tüzét, önnön fényét, az életét adja a hideg kövekhez, akár Wolker fűtője a katlannak a szeme- világát, évről-évre, napról-napra, óráról- órára szárad, szikkad, kevésbedik, míg lassan egészen elfogy, és betántorodik a földbe. A jó, meleg anyaföldbe, amit annyit faggatott harminc-negyven-ötven- hatvan-hetven évig, de leginkább csak négy ven-ötvenig, amivel annyit perelt, annyit párbajozott. IV. Végtelenül hosszú, végtelenül ismétlődő a bányásztragédiák sora szerte a világon, szerte minden időkben, s végtelenül szo­morú, nincs az a krónika, mely mindent magába tudna foglalni, nincs az a könyv, mely elbírná lapjain roppant súlyukat, s tragédiákról, szerencsétlen bányászsor­sokról tudnak itt is regélni eleget, a kő­törőknél. Sturmann Bálintot, az egykori lőmes- tert még valamikor ezerkilencszáznyolc- ban, olvasztás közben szaggatta darabokra e9y jéggéfagyott zsírdinamit, Jarábekot ebédre-menet, szatyrostól-párolgó leve­sestül ütötte el egy megugrott állvány­kocsi, Kovács Andor bácsit meg bontás közben érte a baleset. Vágta-faggatta az öreg a hatalmas, vasakaratú szikla-töm­böt, s hogy rásujtott egy nagyot, meg­hasadt a szikla, bőgött-zuhogott belőle a kő, mint a jégverés zajos nyár idején, a bontó meg, öreg Kovács Andor bácsi, a kövek alatt. Ügy szedték ki aztán órák múlva, félholtan a megbolondult kövek közül. Nem tudni már pontosan, hány kapocs volt az öregben, de életben ma­radt, mi több, még dolgozott is azután, rokkan tan, sokáig. Szívós ember volt, kőtörő volt. Minderre persze márcsak az idősebbek emlékeznek, régen volt, nagyon régen, de a Csefo néni, Sebő Samu, Marták András halálának már sokan voltak tanúi a mos­taniak közül is. Robbantás után mentek le a föld alá, szétnézni, rendben-e min­den, s úgy szakadt rájuk a tárna, hirte­len dübörgéssel, maga alá tiporva mind a hármat. Van már ennek húsz esztende­je, de hogy mi volt a szerencsétlenség oka, kinek a lelkén szárad, máig sem tudták kideríteni. Mondják, hogy az igaz­gatóság nem törődött a munkásság élet- biztonságával, nem biztosította tökélete­sen a tárnát tartó keresztfákat, mondják, hogy a szerencsétlenek voltak a vigyá­zatlanok, hamar leszálltak a mélybe, de lehet, hogy senki se volt hibás, csak a hegy akarta hirtelen megbosszulni magát a szüntelen háborgatásokért. Életveszélyes hivatás? Az. Illetve az volt, s ha az volt, jórészt pontatlanság, nemtörődömség miatt volt az. Mert ha valahol, itt aztán nem ismerik a tréfát, itt csak a fegyelmezett, józan, minden következő lépését előre ismerő, megfon­tolt okos munkáskéz végezheti a dolgát, különben nincs bocsánat. Egy bizonytalan lépés, egy félrecsúszott kalapácsütés, s emberek élete forog kockán. De talán épp ezért felemelő, talán éppen ezért csodá­latraméltó, főhajtásra-késztető ez a mun­ka, ez a hivatás, a kőbányász hivatása, s épp ezért hősök, a szó szoros s száz­szoros értelmében hősök ezek a szikla­evő emberek itten. Hősök? Egyszerű, mindennapi emberek: Póz- mány Laci bácsi, öreg Cselényi János, Mihalovics Béla, Varga István, Szikora József, Labdavszky Gyula, Máté Mária, Tóth József, Nagy Zoltán, Nemes Árpád, Bodnár Zoltán. Köznapi emberek, gondok­kal küzdők, élettel viaskodók, örömmel- bánattal, tragédiákkal-boldogsággal meg- rakottak, olyanok, mint mi, olyanok, mint a többi emberek. Munkások. Kőbányászok. V. Zúgnak a gépek, csilingelnek a csillék, bőg az exkavátor, száguldoznak a fürge dömperek, nyüzsög a munka. Százhetven Csáder László felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents