Irodalmi Szemle, 1960

1960/3 - HÍD - Csanda Sándor: Szlovák-magyar kapcsolatok a Rákóczi-felkelésben

országból; de hogy még utoljára megmutassa atyai kegyelmét, azoknak, akik 19 napon belül a császár hűségére visszatérnek, mindent megbocsát. Csupán Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós nem részesülhet kegyelemben; őket mint pusztítókat és rablókat halállal büntetik, vagyonukat pedig elkobozzák.

A szlovák jobbágyoknak ebben az időben egészen máshangú felhívásokat küldtek a császári tisztek: fej- és jószágvesztés Ígéretével intették őket engedelmességre, az örökös szolgai teendők elvégzésére. Ezt látjuk báró Löffelholz tábornoknak a zólyomkörnyéki jobbágyok számára Besztercebányán kiadott szlovák nyelvű nyílt parancsában. Míg Bercsényi kiáltványa a szabadsággal lelkesíti a zólyomi szlovák szegénységet, a gőgös császári tábornok a szolgasorsra figyelmezteti őket: „Jól tudjátok, hogyan segítette meg a mindenható Üristen a Császár és Király őfelsége fegyvereit Magyarországon a hazai ellenség ellen: ezért szigorúan megparancsolom nektek, hogy a Császár és Király őfelségét,

I. Józsefet kegyelmes és rendes királyotoknak elismerjétek és alázatos jobbágyi kötelesség- teket és engedelmességteket minden dologban megmutassátok; a mostan időben pedig a katonaságot, mely velem jött, a tiszt urak elosztása alapján porcióval szorgalmasan ellássátok, ha ki pedig az előírt porciót nem adná meg, az olyanra kemény exekutiot küldök, a falut elpusztíttatom, az elöljárókat felakasztatom. Amiért mindenki csak saját magát okolja.“50 (Fordítás szlovákból.)

Oroszlánkő várának császári parancsnoka még ennél is durvább hangú szlovák levelet küld a környező falvak jobbágyainak.51 Karóba húzás terhe mellett tiltja meg, hogy valaki is Púchóra hajdúnak menjen, amely községből mégis mennének, azoknak lakosságát kiírtja, vagyonát elpusztítja. „Szörnyű büntetés“ ígéretével azt is megparancsolja, hogy ne késlekedjenek a várba élelmiszert szállítani. Azt hallotta, hogy a parasztok a földesúri szolgáltatásokról és a robotról is megfeledkeztek, sőt mi több, a kötelességek nem teljesítésében falunként összetartanak, aminek

„számotokra rossz vége lesz“ („y to warn k zlému konczu vynde“). Végül fejvesztés terhe mellett magához rendeli az esküdteket és a bírákat, s megparancsolja, hogy a jobbágyok valamennyien jöjjenek robotra a várba még aznap este: ki kapával, baltával, ki pedig szekérrel.

A kuruc és a labanc szlovák nyelvű felhívások összehasonlításából azt láthatjuk, hogy a Rákóczi felkelés utolsó szakasza — hasonlóan az elejéhez — részben osztályjellegűvé válik: a vagyonát és életét féltő ingadozó nemesség a mozgalom árulójává lesz, Bercsényi és Rákóczi pedig ismét az elkeseredett jobbágyokra és szegénylegényekre próbál támaszkodni.

A kuruckori szlovák-magyar kapcsolatok a két nép pozitív egymásrahatásának egyik legszebb történeti fejezetét alkotják. Üj, eddig ismeretlen dokumentumokat sikerült találnunk a szlovák kurucok harcáról, s ezek meggyőznek bennünket — egyes régebbi tanulmányok következtetéseitől eltérően — arról, hogy a szlovák kurucok legnagyobb része nem a nemesség, hanem a jobbágyság és szegénylegények közül került ki. A szlovákság tömeges csatlakozása a Rákóczi-fel- keléshez szociális okokkal magyarázható. A szlovákok többsége a „szabad kuruc“ harcmódot kedvelte, mely a parasztfelkelésekre, részben pedig az újabbkori partizánmozgalomra hasonlított. Bercsényi a szlovákokat a felkeléshez hű „szegény földnépének“ tartotta; megbízott bennük, s támogatta a reguláris csapatoktól független fegyveres akcióikat. A kurucok táborában a magyaron és a latinon kívül hivatalos nyelvnek számított a szlovák és a német is. A labanc nemesek és tisztek a szlovák parasztságot megfélemlítéssel, a nemességet pedig amnesztia Ígéretével próbálták a felkeléstől eltántorítani. A Rákóczi- szabadságharc bukása után a szlovák jobbágyok sokhelyütt várták a „kuruc világ“ visszatérését, s a felkelést dalaikban is gyakran emlegették.

1. Thaly Kálmán: A székesi gróf Bercsényi család. (Bp 1892.) Harmadik kötetében emlegeti a szlovákokat, pl. a 163. 166. oldalon.

2. Thaly sajátkezű ajánlása Ocskay László c. könyvének a pozsonyi volt ev. líceum könyvtárában őrzött példányán: „Az én tudós, de meg nem kérgesedett kedélyű kedves barátomnak, Dr. Pantocsek Józsefnek, a tót kurucok“ második istene: „Ocskay László Nyit- ra-megyei földijének igaz szeretettel, szíves emlékül.“ Lyc. VIII. 138. f.

3. Thaly Kálmán: Adalékok a Thököly- és a Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez. Pest, 1872. II. kötet. 264—7, 375, 397.

4. A szlovák kuruc iratok közül csupán Fraňo Sasinek szlovák történész adott ki négy folyamodványt és egy rövid jegyzőköny