Irodalmi Szemle, 1960

1960/2 - Dénes György: Négy vers

DÉNES GYÖRGY: NÉGY VERS

Hajnalodik, künn a réten könnyezik a margaréta, gyöngyöt szór a bodzabokor,

rubint -felhők hancúroznak, egyberingnak víg karéjba, szoknyájukról hull a fodor.

Cicázik a nap sugára, |aranypelyhet vet a lombra, fényben áll a falu tornya,

kakas fújja trombitáját, a lovak is felnyihognak, eb vakkant a fogyó holdra.

Döng a kapu, sír a kútgém, koppan a szó harmatcseppje, illegnek a friss menyecskék,

szemük csillag - sugarával beszövik a párás reggelt; felverik a >falu csendjét.

Mosolygósak, tejszagúak, két orcájuk csupa rózsa, karjuk teli öleléssel,

ringatják a derekukat, mint a fehér gyenge 'nyírfák; csókot váltanak az éggel.

Rezgőcsárdást jár a vérük, barna bőrük fnegbizsereg, csupa tűz kis labda-mellük, rőt parázsoň lépegetnek, s a hajnali fuvalomban sisteregve ég a testük.

Fel sem száradt még a harmat, de ők már a kapanyelet vállra kapják csivitelve,

s ringatózva, incselkedve, hátukon a kis batyuval elindulnak a közösbe.

WU FAN: PITYPANG

Menyecskék

hajnalban