Irodalmi Szemle, 1960

1960/2 - Győry Dezső: Négy vers

Három dolgot imád a földön: gyermeket, földet, állatot, mért, hogy neki a Hármat-osztó földet s barmot nem adhatott,

csak gyermeket, kiben tovább nő majd ez a semmitlen nyomor?

— Csoda-e, ha ördögfióka, s szeszélyes, mint a puskapor,

s ha kitanulja társadalmunk csínját-bínját és kalapos emberré válik, hát tüzet fog, s egyszer hirtelen, haragos

számonkérő sommás intézést robbant és — szinte látom — letépi rólam a kabátom.

Kaland a málnásban

Egy szót sem tudnál az én nyelvemen, én meg egy szót sem tudnék a tiéden, ülnénk a vörösfenyő-törzseken, hol málna érik vad, erdei réten,

málna, amelynek évek tizedét álmodta át a sötétben a magja, és várta, míg a fenyves tetejét favágó-balta fölüle lekapja,

akkor oszt, usgyé, neki a növésnek, egypár derűs év jut csak itt bokornak, amíg a nagy fák újra összeérnek s önzőn uralgó erdővé hajolnak,

egypár derűs év, kis virág, piros szem, hullott mag, s újra földberejtett várás: ez a bokor-sors, nincs kivétel egy sem, hős málna-élet, ősharc, istenáldás.

Hát ez az érés érne itt. Te s én a gyantás szagú irtvány oldalán ijedt-nevetve az egymás szemén valami szépet kutatnánk, talán

a szónál jobbat, a beszédnél többet, ami nem álnok, ami nem hiú, politikánál, pénznél örökebbet, te szelíd szláv lány, én magyar fiú,

tán szülőföldünk titkos szellemét, a hegyi szellőt, mely hajadra szállna,

Te biztonságod, én a szád ízét, a szádét, amely olyan mint a málna.

S málna-éréskor, fenyőtörzseken rabul ejtene az élet, az éden.

... Egy szót sem tudnál az én nyelvemen, én meg egy szót sem tudnék a tiéden.

LŐRINCZ GYULA RAJ Z A