Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Egri Viktor: Korszerűség és formabontás
nak nagynevű úttörő művésze és rendezője, aki Csehov egy másik darabjának (Három nővér) rendezéséért államdíjat kapott. Azt a megjegyzést tette felvonás közben, hogy Csehovot nemcsak a mostanihoz hasonló évforduló alkalmával, hanem állandóan, évenként legalább egyszer játszani kell, mert ennek jelentékeny hatása van a közönség nevelésére, a komoly drámai tartalomra való felfigyelésre és megértésre. A Ványa bácsi komáromi bemutatóján észlelni lehetett, hogy a közvetlen egy- szerűségű párbeszédek fényt árasztó csillagokként szóródtak a nézőtérre. S nemcsak vonzották, hanem magukhoz rögzítették az érdeklődést. Amint a deklamáló modort messze elkerülő szavak hatására nyílt színen felhangzott a taps és az egyes felvonások után tartósan ismétlődött, ez bizonyítja, hogy a nézők Csehov elmélyült realizmusát megértették. így például felismerték, hogy Ványa bácsi drámája nem ott tetőz, amikor ő elkeseredésében rálő a professzorra, hanem csúcspontját éri el utána Ványa visszazuhanásában a robotolásba azért, hogy az ex-sógor érdekében továbi éveire is lemondjon mindarról, ami az életet élni érdemessé teszi: a művelődésről, az alkotómunkában valé érvényesülésről és az életörömről. A Csehov-darabok előadásának megfelel a kamaraszínházméretű nézőtér, azonban éppen a bemutatónak visszhangjából arra lehet következtetni, hogy a Magyar Területi Színház előadásaira tágasabb nézőtér is megtelne s ha ilyen rendelkezésre áll, a színház a maga magasrendű nevelő küldetését még fokozottabban teljesítheti. Mivel eddig Csehov-darabot a nagy író centennáriuma alkalmából Bratisla- vában nem mutattak be, alkalomszerű volna, ha a Magyar Területi Színház együttesének alkalma lenne a Ványa bácsit az itteni közönségnek is bemutatni. Sas Andor Korszerűség és formabontás Drámaíróink címére szinte parancsként hangzik a követelmény: légy aktuális, vedd észre korodat, mélyedj el napjaink kérdéseibe és próbálj a rohanó jelenből valamit megrögzíteni úgy, hogy a valóság hitelével hasson és utat mutasson. Kíséreld meg erről a leglényegesebbről, napjaink forradalmi változásairól, a mindennapi harc közben felvetődő és megoldásra kerülő problémákról, az ellentmondások közt hányódó és nehézségek közt megoldást kereső és utat találó emberekről, a falu átalakulásáról a lépten-nyomon látható újról beszámolni a színpadon. Légy kulturális forradalmunknak szóvivője — igényesen, művészi színvonalon. A követelmény jogos és íróink részéről megtalálható a jó szándék, hogy e sürgető parancsnak eleget tegyek, az eredmény azonban korántsem kielégítő. A színpadra állított paraszt jellemével és lelküle- tével a legritkább esetben él a mában, a környezetére aggatott szocialista külsőségek ellenére is még a tegnap embere, tetteiben és gondolkodásában mintha a múltban élne, az átalakuló falu bonyolult élete édeskés idillé torzul. De ugyanezt állíthatjuk a regényben jellemzett parasztok legtöbbjéről is. Az idillikus festés és eltorzulás oka lényegében az, hogy az iró még a tegnap tapasztalataival, ifjúságában szerzett ismereteivel nézi és érzi a falu világát és ha olykor helyesen rá is tapint a forrón aktuális problémákra, tegnapi életérzése és múltbeli életszemlélete megakadályozza abban, hogy igaz, hiteles és korszerű legyen. A szovjet, a magyar és a mi otthoni példáink is igazolják, hogy a környezet aprólékos, gondos ismerete nélkül nem születik nagy szocialista dráma vagy regény. Eredj a faluba, tölts hónapokat éveket egy nagy állami gazdaságban vagy szövetkezetben, hogy tisztán lásd az el- halót és az újjászületőt, a falu átalakulását, élj a falu népével, edd a kenyerét, csak így érzed át igazán gazdag és új gondolatát és érzelemvilágát. Eredj ugyanúgy egy nagy üzembe vagy egy nagy építkezésre, ismerkedj meg a helyszínen azzal a beláthatatlanul sok kérdéssel, amelyek ott felvetődnek, formálják munkásembereink jellemét, hatnak magánéletére. Nézz körül és lásd meg, hogy ma mindent merőben másként élnek át, mint tegnap, a szerelmet, a házasságot, az elválást és minden más örök emberi dolgot. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a teljesség igényével mérhető és művészinek is mondható mű ritkán születik meg
