Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - FIGYELŐ - Fábry Zoltán: A novella kérdőjelei
bontás rossz értelemben és rossz hatással, mert ez a formabontás itt mindenekelőtt tartalmat bont és ront. Negatív, helyén nem való szerepe tehát kétségtelen. A novella-narrátor novellát rombol. A reflektálás, a közbeékelődés művészete novellában a legnehezebb: el kell találni a helyet, az időpontot és az arányt, hol, mikor, hogyan és mennyit mondhatok, adhatok magamból. A folytonos reflektálni-muszájt különben megsínyli a .mondanivaló plaszticitása. A Lovicsek-elbeszélés néha olyan, mintha tartalmi ismertetést olvasnánk, máshol a forgató-k'önyv stílusára bukkanunk: utalásokkal dolgozik. De e rövidség és rövidítés nem ad tömörítést. Alapsajátságából még egy más mínusz is adódik: az atmoszféra-hiány. Talán ezzel függ össze természetlátásának szegénysége, sablon-volta. Egy igazi novellában rögtön érzem, látom, ízlelem és szagolom a dolgokat, embereket: levegőjük van. Novellaíróinknak több közvetlenséget, több egyéni vonást kívánunk, több fantáziát: alkotó fantáziát! A lényeges szóhoz értünk. Az alkotó fantázia a novellában mindennél fontosabb, mert ez hozza és adja lényegét: a formát. Az alkotó fantázia a hogyant jelenti. Ezt a hogyant, ezt a hogyan-is-esináljamot kell kitalálni az írónak: az éppen helyénvaló formát. Rudolf Kassner írta a század elején: „Mi tulajdonképpen a forma? A forma mindig az egyedül lehetséges forma és semmi más“. Az alkotó fantázia az adottság realitásának egyedül lehetséges egyéni és egyszeri megformálása. Alkotás, teremtés. Tehát az, amit Sellyéinél ízleltünk, aki meglátásait, elképzeléseit emberalkotón, atmoszférateremtőn próbálta formába önteni. Olvasóra maradandón csak alkotó fantáziával lehet hatni. Mi az alkotó fantázia? Konsztantin Fegyin, ifjú írótársai címére és kérdésére így felelt: „Az élet igazságát egy műalkotásban csak az alkotó fantázia segítségével lehet visszaadni... Minden művészi munka alapja a jelenségek kiválasztása és mindjárt itt, az első lépésnél működésbe lép az író fantáziája ... Fantázia nélkül nincs művész. Az élet igazságát csak művész adhatja vissza“. Régi igazság ez, mindig példázható igazság. Már Wilhelm von Humboldt is így tudta: „A művészi alkotás maga a képzelő erő.“ Ha Lovicsek Béla ezt most, pályája elején szem előtt tartja és megszívleli, akkor a képzelő erő, mint alkotó fantázia, hatálytalaníthatja a benne rejlő és mindig szót kérő kísértőt: a nove!lla-narrátort.
