Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - Gyurcsó István: Idézgetem magamat benned
Orest Dubay metszete G yurcsó István Idézgetem magamat benned Itt ülök újra. Mereng a szív; elmereng, játszik, bogarász s majdnem könnyekig fölfáj a sok emlék: a simogatás, haragos szád konok görbéje, gyöngy-habok között szemed villanó pisztrángjai: mikor ajkadról csordult felém a kinyílt rózsák piros nevetése, és hajad éjkoszorúján igazgatta, babrálta kezem a fény-ráncokat: itt, hol szédítő örvények szélén állva vártuk szíveink boldog zuhanását, félve, sikongva, és mégis ujjongó boldog örömmel. Szeretlek'. Itt ülök újra. A falak koccanva idéznek, és én rémülten kiáltanék, hogy nem vagy velem. Az utcán páros sín készül szép, szőke acélból: ne vigyen el tőlem rajta a csengős villamos'.
/
