Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - VITA A REALIZMUSRÓL - Andrej Plávka: Beszélgetés Irakról
arra a következtetésre jutnánk, hogy a szocialista realizmus módszere nem vonatkozik a fantasztikus műfajokra vagy azokra a művekre, amelyek nem reális formákat alkalmaznak. Ez azonban helytelen volna. A történelmi valóság elsősorban a tartalom történelmi hiteles összefüggéseiben; a „történelmi össze- függgéseiben értelmezett tartalomban“ (ez a meghatározás Engelstől ered) nyilvánul meg. Csak az a művész lehet szocialista realista művész, aki helyesen fogja fel az általa ábrázolt konfliktusok, jelenségek, reális irányzatok történelmi értelmét. A „történelmi összefüggéseiben értelmezett tartatomon“ vagyis a gondolkodás történelmi valóságán kívül nincs szocialista realizmus, ugyanakkor az ábrázolás konkrét formáin kívül bizonyos esetekben lehetséges. Történelmi konkrétum a valóság, amely a művész megfigyeléseinek tárgya, történelmi konkrétum e valóságnak tükrözése és értelmezése a művész tudatában, érzelmi és értelmi szférájában, ábrázolásának formája azonban íiéha oly fokú általánosításokat tartalmazhat, amelyek túlhaladnak az élet erkölcsrajzoló konkrét képének keretein.“ Fradkin természetesen nem a szocialista realizmus fő stílusirányzataként igyekszik népszerűsíteni a fantasztikus formát; még kevésbé láthatjuk okfejtésében a formalista önkényességek helyeslését. Éppen a „történelmileg értelmezett tartalom“ szempontja a legmegbízhatóbb mérce, hogy különbséget tegyünk az igazi és álértékek között. Fradkin és Motileva cikkei csak a kezdetét jelentik egy komoly és részletes vitának. A „Voproszi lityeraturi“ szerkesztősége megjegyzi, hogy számos probléma még tisztázatlan, és szükségesnek tartja, hogy a fantasztikum kérdésével részletes tanulmányokban foglalkozzanak. Számunkra azonban a fentebb ismertetett tanulmányok is fontos okulással szolgálnak: a művész ne féljen saját képzelőerejétől, amely műveiben annál hatásosabban nyilvánul meg, minél inkább áthatja forradalmi korszakunk történelmileg értelmezett tartalma. Andrej Plávka 'BzLzélg.dís ^iľiikľól Andrej Plávka érdemes művész, a Szlovákiai írók Szövetségének első titkára nemrég tért vissza néhány hetes iraki tanúlmányútjáról. Megkértük Andrej Plávkát, válaszoljon néhány kérdésünkre és tájékoztassa olvasóinkat, milyen ma az élet Irakban. Az iraki forradalmi fordulat után tapasztalható már a lakosság széles rétegeiben az életfeltételek javulása? Nem szabad elfelednünk, hogy 1958. július 14-ike óta, amikor az iraki nép megdöntötte Nuri Szaid reakciós kormányát, nagyon rövid idő telt el ahhoz, hogy jóvátehették volna az elmúlt kizsákmányoló rendszerek vétkeit, az ország évszázadokon át tartó könyörtelen kifosztását. Mégis a társadalmi és közélet minden szakaszán, lépten-nyomon találkozunk azzal a törekvéssel, hogy jóvá- tegyék a múlt hibáit. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a forradalom győzelmekor Irak lakosságának 75 százaléka írástudatlan volt. A fejlődés egyik alapvető föltétele, hogy növeljék a nép műveltségét és öntudatát. Még ma is nagyon szembeötlőek a különbségek, az éles ellentétek a gazdagok és a szegénység nagy tömegei között. Ezeket az ellentéteket csak az ország fokozatos demokratizálása és a nemzeti jövedelem igazságos elosztása törölheti el. Bagdadon kívül az ország más vidékeit is meglátogatta, találkozott a lakosság különböző rétegeihez tartozó emberekkel? Iraki vendéglátóink lehetővé tették számunkra, hogy amennyiben az rövid három hetes tartózkodásunk alatt egyáltalán lehetséges volt, meglátogassuk az