Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - HÍD - Botka Ferenc: Cseh proletárköltők fordításai a Kassai Munkás 1921— 1924-es évfolyamaiban
„Madonna! Mily durva vagy! Mily hervadt! kezed kék ereit összefonhatnád, homlokodon lemondás ráncai, ajkaid fonnyadtak, s a szeretet szavait már régen elnyelte a nyomor torka." tv*'.'., -v « 4 Mert az igazi „szentek“ nem a fellegek közt lebegnek, hanem köztünk élnek öröm, szeretet és megbecsülés nélkül. A „három királyok“ csak a bibliai újszülöttnek vittek ajándékot, a proletár madonnának további szükség és a nincs- telenség a része ... A költemény befejezése éles logikai kanyarral fordul szembe minden eddigi borongós és szomorkás hangulattal: az újszülött — új „Messiássá“, új harcossá nő fel, aki merészen hirdeti az új kor, az új típusú ember tényleges — társadalmi — felszabadításának megváltó igéit: „Mire harmincéves lesz, városba megy, a lázadás evangéliumával, a téren az igazság jövetelét hirdeti, s a tömegeket felfegyverzi, hitet és ércet ád kezükbe, — s nem feszítteti meg magát. Mert az ő imája a tett lesz.“ Hora versében a seiferti attitűddel rokon hangok szólalnak meg. Mondanivalójában logikai úton ugyan eljut a tettig, de lírai alapérzésében a szemlélődés s bizonyos fokú szublimáló passzivitás befolyását érezzük. Ügy véljük, hogy a Proletár Madonna jól érzékelteti a költészetét mozgató vektor-erőket: az előrehúzó harcos szándékot és a temperamentumából folyó lassúbb, érzelmesebb szemléletet. A cseh proletárköltészet e „szelidebb“, álmodozóbb vonalát Ivan Suk: Az én üdvözletem22 c. költeménye folytatja, amely a reggeli munkába induló „ránccal barázdált“ munkásarcoknak és „kérges tenyereknek“ küldi jövőt kutató szíves üzenetét: „Kívánom, hogy ne olvassátok versem előbb, míg vígan szét nem árad a boldog hír, hirdetve az egész világnak keletre, nyugatra, északra és délre, fehéreknek, mongoloknak, négereknek és rézbőrű fajnak; hegyekben és dús völgyekben, forró és sarki tájakon, mezőkön és városokban, s a dohogó gyárakban is, hogy eljött az új áhított nap. Kívánom, hogy ne olvassátok üdvözletem előbb, míg át nem villan a légen a villamos hullám, 22Ivan Suk: Az én üdvözletem. Munkás. 1924. 55. sz.
