Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - HÍD - CSANDA SÁNDOR: Megjegyzések A kuruckor költészete című antológia szlovák verseiről
HÍD Csanda Sándor Megjegyzések A kuruckor költészete című antológia szlovák verseiről Csak nemrég jutott el hozzánk a kuruc költészet impozáns, kétkötetes romániai kiadása1), amelyet megjelenése, 1956 óta egyesek már ismertettek és bíráltak is. Ennek ellenére talán nem lesz érdektelen, ha e kiadvánnyal kapcsolatban mi is hozzászólunk néhány olyan problémához, amelyekkel az antológia új szempontokat vetett fel a kuruc költészet kutatásában. Ezt annál inkább meg kell tennünk, mivel Tordai Zádor előszavában és Dávid Gyula jegyzeteiben gyakran találkozunk szlovákiai problémákkal, a szlovák kuruc költészet emlegetésével s a gyűjteményben szlovák verseket is közölnek, de ezeket a szlovák és cseh tudomány mindmáig nem ismerte el hiteleseknek. Mindenekelőtt azonban a gyűjtemény általános problémáival szeretnék foglalkozni. Csak helyeselni lehet a könyv összeállítóinak azt a szándékát, hogy igyekeztek minél több erdélyi vonatkozású verset közölni, hiszen az antológia mindenekelőtt a romániai olvasóközönség számára készült. A jószándék vezette őket abban az igyekezetükben is, hogy rámutassanak a kuruc felkelésben résztvevő román és szlovák jobbágyok népdalaira, de a módszer, ahogyan a román és szlovák verseket „megtalálják“, nélkülözi a tudományos alaposságot, sőt a kritikai szemléletet is. Számos ellentmondáshoz vezet a gyűjteménynek az a hiányossága, hogy az ösz- szeállitók nem mondják meg világosan, mit akarnak bemutatni a „kuruckor költészetéiből, s ezt a fogalmat olyan tágan értelmezik, hogy ezen az alapon szinte beláthatatlan méretűvé lehetne felduzzasztani a „kuruckor költészetét“. Igyekeznek „megvillantani“ a kuruc mozgalom előzményeit, ezért mintegy nyolcvan oldalon válogatást közölnek Bocskai István, Bethlen Gábor, Zrínyi Miklós korának költészetéből. „Egy pillantást“ vetnek a kuruckor lezárulása utáni eseményekre, s ezen a címen közölnek egy tucatnyi parasztverset, diákverset, vallásos könyörgést, román betyárdalt, szlovák álkuruc verset stb. Az olvasó előtt önkéntelenül is felmerül a kérdés: van-e egyáltalán olyan magyarországi vers a XVI. század elejétől a XVIII. század második feléig, amelyet ilyen szempontok alapján nem lehetne bevenni a kuruckor költészetébe ? Milyen irányelvek vezették az összeállítókat a nem kuruc témájú szerelmes versek, diákdalok, vallásos énekek stb. megválogatá- sában ? Azzal, hogy ilyen nagy számban megkülönböztetés nélkül közöl nem kuruc verseket, számos félreértésre ad okot, erősen megzavarja a kuruc költészet fo!) A kuruckor költészete. Összeállította Dávid Gyula és Tordai Zádor. Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó. Bukarest, é. n.
